Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FAIPAR - Asztalosok (Veres László)

korábbi időszakban megtelepedett mesterek elköltöztek vagy meg­haltak a pestisjárványban. 1711-1734 között az egyházi és uradalmi építkezések asztalosmunkáit egri, lőcsei és eperjesi mesterek végez­ték. 1 " 5 1734-ben azonban egyszerre több asztalos neve bukkant tel a városi jegyzőkönyvekben. Asztalos István és Imre, valamint egy egyszerűen német asztalos névvel illetett iparos. Közvetett források utalnak arra, hogy rajtuk kívül még egy negyedik, Nagyváthy ne­vezetű asztalos is miskolci volt. Ezek az asztalosok azonban nem a bútorkészítésük révén voltak ismertek, hanem festőasztalos te­vékenységükről. Asztalos Imre keze munkáját dicsérik a noszvaji református templom festett mennyezetdeszkái, amelyeket az egyik táblán olvasható felirat szerint 1734-ben készített. A testvérpár, Asztalos Imre és István közös munkája révén született meg a me­gyaszói református templom festett mennyezete. A Nagyváthy nevű festőasztalos 1728-ban alkotta meg fő művét Mezőkeresztesen, a református templomban. 16 A miskolci mesterek munkáinak stílus­jegyei alapján valószínűnek tűnik, hogy egy helyi stílus alakult ki, amely a gömöri festőasztalosoktól átvett motívumokkal gazdago­dott. Gömörben a jolsvai mesterek, köztük is elsősorban Contra András és Mátyás munkái (Rudabánya 1758, Nádújfalu 1740) váltak jelentőssé. 1 ' Minden valószínűség szerint a gömöri festőasztalosok a miskolci avasi templomban is dolgoztak. A kölcsönhatás eredménye­ként kialakult miskolc—gömörifestőstílus hatása több meglévő templomi berendezésen is érzékelhető, így többek között Golop és Malvinka református templomaiban is. 1,s A borsod-gömöri festőasztalosság az asztalosipar teljes érvényre jutásának kezdeti időszakában volt az asztalosmesterség sajátos meg­nyilvánulási formája. A festőasztalosok tevékenységi köre nem szű­kíthető le csupán templomi mennyezetek készítésére. Az asztalosok kiválóan értettek bútorok készítéséhez is, amire számos bizonyíték felsorakoztatható. A híres miskolci festőasztalos testvérpár többek között 1751-ben Miskolc város Serafi-féle funduson álló házának „alsó- és felsődeszkázatát", a „négyes üvegablakokat" és ajtókat ké­szítette el. A ház berendezési tárgyai közül kezük munkáját dicséri 2 karosszék, 1 fiókos asztal, 1 falra való almárium, 1 pohárszék, 1 nagy ovális festett asztal, valamint az „egyes nyoszolya" is. 19 A 18. századi árszabások az asztalosbútorok sokféleségét tárják elénk. Borsod vármegye 1706. évi árszabása alapján feltételezhetjük, hogy a módosabb mezővárosi polgárok szívesen vásárolták a kö­vetkező bútortípusokat: „hársfabul való négyszögű Asztal ládástul", „gyalult fejér és zöld színűre festett karszék", „festett és fejér nyo­szolya egy és két embernek való", ehhez hasonló díszítésű láda, va­lamint „festett függő bölcső" és szekrény. A 18. század közepétől a módosabb mezővárosi réteg lakásaiban már 8—10-féle bútor (asztal, lóca, láda, nyoszolya, szék, fogas, szekrény, almárium) kapott helyet. Elsősorban az ő igényük kielégítésére törekedtek azok a mesterek, akik Zemplén és Borsod mezővárosaiban letelepedtek. A szegényebb A vrubogyi templom festett mennyezetdeszkáinak raj^a, 1726. Miskolc, avast templom festett padelőtáblája olaszkorsós mintával

Next

/
Thumbnails
Contents