Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉPÍTŐIPAR - Kőművesek és kőfaragók (Gulya István)
Magánépítkezés esetén mindig a mester szervezte és irányította a munkát, az építtető igénye szerint ő készítette el a terveket, a költségszámítást, és javaslatot tett a felhasználandó építőanyagok vonatkozásában. Sok esetben a kivitelező egyúttal a nyersanyagbázist is felügyelte, számos adatunk van kőbányát bérlő és művelő kőművesmesterekről. 1787-ben Michael Scheidler kőművesmester Miskolc határában a Kiskőbánya nevű szőlő alatti régi kőfejtőben új bányát nyitott, ahol helybeli kővágókkal termeltette ki a Kossuth utcai református templom építéséhez a követ. 33 Kun János kőművesmester 181 l-ben 3 évre veszi bérbe a diósgyőri koronauradalomtól a diósgyőri határban fekvő Veres Bérc nevű kőbányát/ 4 majd 1821—24 között is a miskolci és diósgyőri uradalmi kőbányák bérlőjeként szerepel a ltimutatásokban. 35 1830-ban az uradalom hozzájárul, hogy Klir Károly építőmester a saját Beteg-völgyi szőlőjében nyitott kőbányában követ törethessen, 36 1846-ban pedig Klir özvegye, Kányi Lajos kőművesmester özvegye, valamint Ganczberger Antal és Csorba Lajos kőművesmesterek szerepelnek az uradalmi bányák bérlői között. 3 Zemplén megyéből vannak a legrégebbi adataink az építőanyagok származásával kapcsolatban. Sárospatak közelében a Király-hegyi és a Nyilazó-bánya szolgáltatott épületkövet, délre a bodrogkeresztúri volt a legismertebb kőfejtő, ugyanakkor eltérő időpontokban ugyan, de számos kisebb bánya működött a Hegyalján csakúgy, mint a megye északi részén. 18 A sárospataki vár 1534—37 közötti építési munkálatainál a faragványokat a Nyilazó-bánya vulkáni tufájából készítették, míg falazásra a Király-hegyi keményebb terméskövet használták, de régi épületek kőanyagát is beépítették. 39 Röviden meg kell említenünk a sárospataki malomkőbányászatot, ami bár nem tartozik az építőiparhoz, a technikájával, eszközkészletével egyaránt a kőfaragómesterséghez tartozó, specializálódott tevékenység fontos szerepet játszott a város gazdasági életében. A kiváló nyersanyagot nyújtó, a helyi kővágók által évszázadokon keresztül művelt Megyer-hegyi kőfejtő több kisebb-nagyobb részből állt, melyek gyakran gazdát cseréltek. A kővágók száma jelentősen ingadozott, tevékenységük az uradalom utasítására időnként építőkő bányászatára is kiterjedhetett, valószínűleg részt vettek a város és a \ ? ár építkezésein. 4 " Az ónodi vár építéséhez szükséges falazókövet a 16. század elején a Bükkből, aranyosi cseh kővágóktól, illetve az uradalom megyaszói bányájából szerezték be. 41 Miskolc északi határában a Nagy-Kőbánya, Kis-Kőbánya, Beteg (ma Bedeg)-völgy környékén bányászták az építőkövet a török korban, a 18. században a sor kiegészül a Veres-Bérc és Tapolca kőfejtőjével, de egyre többször szerepelnek a bükki települések határában fekvő lelőhelyek, mint Tibolddaróc, Harsány, Bükkaranyos vagy a Kisgyőr melletti Csehvölgy. 42 A 19. századra teljesen különválik a kőanyag kitermelése: a kővágás, valamint a megmunkálás, termékké alakítás: a kőfaragás. Amíg a kőfaragást általában a városokban lakó néhány mester és
