Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉPÍTŐIPAR - Kőművesek és kőfaragók (Gulya István)
Rimaszombatban 1820-ban ács-, kőműves-, molnárcéh működik, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon valamikor az 1820-es években alakítanak vegyes építőipari céheket. 2 "' Más kézműves szakmákkal ellentétben a kőművesek és kőfaragók esetében nem igazolható a térség legnagyobb kézművesközpontjától, Kassától való függés. A 18—19. században alakuló céhek már nem kaphatnak másik céhtől, vagy városi tanácstól artikulusokat, kizárólag az uralkodó, illetve a Helytartótanács által egységes felépítés szerint készülő privilégiumokkal láthatják el az újonnan alakuló testületeket. Ezért bármilyen fontosak is voltak a térség építőiparának történetében a kassai mesterek, a város és a céh tagadhatatlan kisugárzása ellenére az újonnan alakuló céhek önálló, független szervezetek, nem a kassai fiókcéhei. A céhek Kassától való függetlensége természetesen nem jelentette azt, hogy egyes mesterek, akik nem Abaúj megyében laktak, vidéki mesterként, landmajszterként ne kapcsolódhattak volna a kassai céhhez, ahogyan később a miskolci céhnek is voltak más megyékben landmajszterei. 26 Helyi céhszervezetek híján a kisebb településeken lakó mesteremberek kénytelenek voltak távolabb székelő céhekbe állni, vagy vállalni a kontárkodás következményeit. Céhbeli mesternek lenni mindenképpen bizonyos rangot jelentett, bár a 19. század elejétől kezdve a céhek érdekérvényesítő képessége egyre csökken, sok tekintetben a hanyatlás jelei mutatkoznak. Az építőcéhek - bár a mestereket szaktudásuk miatt megbecsülték - nem tartoztak a testületek elitjébe. Kassán a 16-17. században számos mesterség képviselői tagjai a y^árosi tanácsnak, kőműves vagy kőfaragó azonban nem jutott be a város vezetésébe. 27 Más településeken egyes kőművesmestereknek sikerült bekerülniük a helyi elit köreibe. Sárospatakon a Perényiek vezető építőmestere, Alessandro Vedani idős korára bekerült a városi esküdtek közé, „Kőmies Sándort" a szavahihető régi emberek sorában emlegetik. 28 1841-ben a miskolci céh oszlopos tagja, Ganczberger Antal kőművesmester szerepel a városi tanács tagjai között. 29 Klir Vencel kőművesmester korábban szintén tanácstag volt, egyik veje, a nem építőiparos Sztribernyi János is a városi tanács tagja.' 11 A céhek mindennapjait leginkább a munkával kapcsolatos ügyek töltötték ki. Az építőcéheknél nincs nyoma annak, hogy közösen szereztek volna megbízást, vásároltak volna építőanyagot, minden mester önállóan dolgozott, a céhet csupán a legények érdekeinek korlátozására és a hatóságok irányában való fellépés céljára használták. A céhtagok gyakran torzsalkodnak egymással, az iratokban előfordul, hogy büntetéspénzt fizettetnek a mesterekkel egymás sértegetése miatt. 31 Gyakori probléma a legények egymástól való elcsábítása, a céhszabályok megsértése, de a legtöbbször visszatérő téma a kontárok kérdése. 32 Míg a várak és más középületek építése sok mesterember összehangolt munkáját igényelte, az udvarházak, kápolnák, kisebb templomok, majd a magánházak építését egy-egy kőművesmester is felvállalhatta legényeivel.
