Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Kőművesek és kőfaragók (Gulya István)

A vármegye börtönének építésében vesz részt 1756-58 között Johannes Lochmeister kőműves és Steinlochner Károly kőfaragó.

14 1765-ben Gasparus Kővágó nem mestersége, csupán neve szerint szerepel a városi összeírásban,'

3 s csak 1786-ban keletkezett, kőfaragóeszközöket is tartalmazó hagyatéka bizonyítja, hogy nevével azonos mesterséggel foglalkozott.

16 A török járta, majd a kuruc háborúk által újra és újra megtépázott borsodi és alsó-zempléni tájak mezővárosaiban a 18. századtól kezd elterjedni a kőépítkezés a magánszemélyek körében. Miskolcon a város tehetősebb lakói a 17. századi hagyományok alapján telkük utcára néző oldalára építtették a kőből készült, általában kisebb méretű ,/ejér há%at\ az épület hátsó traktusa pedig fából vagy paticsból készült. Az egy-két boltozott szobából, kamrából és pitvarból álló földszintes házakat a telken silányabb anyagokból készített gazdasági épületek egészítették ki. A városi lakosság többsége Iából, paticsból, vályogból, illetve ezek kombinációiból álló lakóházakban lakott. A vagyonos nemesség és polgárság (elsősorban kereskedők és kézművesek) a kor építészeti és lakberendezési divatjait némi késéssel követve igyekszik a 18. századtól házait nagyobbra és komfortosabbra építtetni.

1 Az uradalmi és magánépítkezéseken többnyire egri, gyöngyösi, kassai és eperjesi építőmesterek dolgoznak. 1736-ban a református iskola felmérését majd bővítését Rét Jakab kassai, Csermini János egri és Orchovszki József (származása nincs jelölve) végzi.

18 Az 1740-es években a városi vendégfogadó építésén egy eperjesi kőműves, majd Pfojtenberger Lőrinc egri mester dolgozik.

19 1783-ban nemes Tőrös Tamás a kassai Johann Michael Scheidler kőművesmesterrel köt szerződést háza építésére, aki két év múlva már miskolci lakosként szerepel a városi összeírásban.

20 A Kossuth utcai református templom építését is Scheidler vállalta fel, 1799-es halála után Pottinger Ferenc kassai, majd Rábel Ferenc gyöngyösi mester építi fel a templomot.

21 Az 1770-es összeírás szerint mindössze két adózó kőművesmester élt Miskolcon,

22 ami kevésnek tűnik, de az 1773-ban megalapított miskolci kőműves, ács és kőfaragó egyesült céh első mesterei között is csak 3 kőműves (Johannes Zőts főcéhmester, Johannes Jung kiscéhmester és Christoph Craus), és 1 kőfaragó (Stephan Kugler) található.

23 A mesterek származása, akárcsak a miskolci céh alapításának körülményei a fennmaradt céhiratok alapján nem tisztázhatóak. Fennmaradt privilégiumaik alapján Kassán 1573-tól kőműves-kőfaragó, Lőcsén szintén 1573-tól kőműves-kőfaragó, Eperjesen 1615-től kőműves-kőfaragó, Bártfán 1616-tól kőművescéhek működtek.

24 Elképzelhető, hogv a felsorolt céhek vidéki mesterei lehettek eleinte a Miskolcon dolgozó kőművesek és kőfaragók, de előfordulhat, hogy más céhekbe valamilyen oknál fogva be nem vett, ott kontárnak minősülő kézművesek elvándorolva céhet alapítottak maguknak a városban. A 19. század első felében a térség több városában is alakultak építőipari céhek: Rozsnyón 1819-ben kap privilégiumot az ács-, kőműves-, kőfaragó-, lakatoscéh, A cs-kömíwescéb pecsétje (Rozsnyó, BMR)