Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

AGYAGIPAR - Fazekasok (Vida Gabriella)

FAZEKASOK zetesen világos falú főzőfazekak és serpenyők méltán voltak híresek országrésznyi területen. Mivel a nyílt lángot is bíró, főzésre, sütésre használható edény alapanyagául szolgáló agyag nem található bárhol, például az egész Alföld területén nem lehet ilyet kitermelni, az ország középső részének cserépfazék-igényét kereskedelem révén kellett kielégíteni. Ez már a török időkben is így volt: a 17. századból vannak adatok arra, hogy a közvetítő kereskedők a „tót fazekakat" Szegedig hordták eladni. Bár kétségkívül a csupán belül és a nyaknál mázazott fazék volt a leghíresebb gömöri termék, kedveltek voltak a kívül mázatlan vizeskorsók és kanták is, de készítették Gömörben a mázas edények több típusát, elsősorban szépen díszített szilkéket, korsókat is. Ez utóbbiak vásárkörzete azonban nem terjedt túl Borsod megye déli határán. A mintegy 30 fazekastelepülésből 15 szlovák, 11 magyar, 4 pedig vegyes nemzetiségű volt. Céheik igen koraiak: Rimas7ombafo2.n 1628-han, Jo/svén 1609-ben, S^epsihen 1620-ban, Rozsnyón 1703-ban alakult meg. A gömöri fazekasfalvak díszítő stílusának egymástól elválasztó jegyeit alig-alig, azok eredetét, kronológiáját pedig egyáltalán nem ismerjük. A 19. század közepétől datált gömöri díszített edények alapszíne legtöbbször barna, illetve feketésbarna, a díszítést sokszor ecsettel végezték. Különösen kedvelt lett a 19. század második felének vége felé a papírsablon használata, különösen Süpétm, gyakran alkalmazták a karcolást és metszést, valamint szerették a kék színt. Egy írásos említés szerint Sárospatakon 1572-ben, a városi rang elnyerésének évében céhlevelet kértek a fazekasok. Sajnos sem a céhlevél, sem más irat nem maradt ránk ebből a korai időből a mesBokály- és tálábrá^plás a fazekas legények társaságának szabályzatán 1771-ből (Miskolc, HOM)