Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Serfőzők (Rémiás Tibor)
közben (1755) a koronauradalomhoz visszakerült serház faellátása (évi 102 öl = 348,8 m 3 ) urbárium szerint a varbói jobbágyok kötelessége volt. Egy 1832. évi összeírásból ismerjük a serház leírását. A kőépítményben volt a mindenkori bérlő két szoba-konyhás lakása, élelemtár, szalad szárító, áztató- és csíráztató helyiségek, istálló, pince, kút, a padlástérben magtár és még egy pince (szomszéd telken). A két pince 80 hordó (1 söröshordó 50 l-es), vagyis 40 hl sör tárolókapacitással bírt. 13 Csak érdekességként említjük Hóner András miskolci árendás serfőző 1831. december 16-ai panaszát 16 Nagy Sámuel miskolci vargamester ellen. A diósgyőri uradalmi prefektusnak panaszolta: ,,.. .mészbe áztatott bőröket a Szinvában kimosta (a vargamester)... mivel a Szinva esső víztől zavaros volt észre nem vehetvén a serfőzéshez hozzá fogtam, a serem tökélletesen el romolván, ... 450 frt.-os károm származott." A koronauradalmi serfőző háza 1876—77-ben került vissza a város tulajdonába. Az épületben 1883-ban főztek utoljára sört és pálinkát. Megszűnése előtt Zurich János serfőzőmester megvette azt, a berendezést az általa ugyancsak Miskolcon épített sörgyárába szállította. A város másik legrégebbi serfőzőházát a tapolcai apátság létesítette (1709) Mindszenten (Aliskolc területén elhelyezkedő település, amely közigazgatásilag független volt a várostól). Serfőzői között voltak: Baziludjakab (1713-16), Steininger András (1731), Srajniger András és fia (1742), Zathureczky László (1745) és Lanovits János (1810). Itt havonta 3—4 főzéssel kb. 24 hl sört főztek. A mindszenti serfőző megszűnése 1850-re tehető. 1 Kisebb uradalmi serfőzők közé tartozott a 18. században a pálosok diósgyőri ser- éspálinkafőző háza (1754—1786). Diósgyőrben a 18. században a koronauradalomnak még volt egy másik ser- és pálinkafőző háza, amelyet a sajópetri (1739) és a radostyáni (1770) jobbágyok láttak el fával. Bérlői között voltak Löbl vagy Falk Lőrinc és Kohn Mayzes Jakab (1786). A tapolcai apátságnak a 19. században Hejőcsabán működött serfőzőháza (1816). A diósgyőri koronauradalom birtokai közül Mezőkövesden volt még serfőzés, ill. serfőzőház (1701-1799 (?). A mesterek (bérlők) között találjuk: Hobert Gáspárt, Kertész Mártont és Andrást (1701), Llubek Györgyöt (1714), az egri Coller Józsefet (?) vagy Schwartz Jakab sályi serfőzőt. 1H Hegyalján Tokaj volt a sernevelés legjelentősebb központja, mert itt volt a legtöbb sernevelő fenntartó kúria, és a hely hadi- és kereskedelmi forgalom következtében itt volt a legjelentősebb a fogyasztás is. „... Azok az urak, akiknek ott szőlőjük volt: Zrínyi, Nádasdy, Keczer stb. egyúttal jelentékeny sernevelőt is tartottak. A sernevelők pusztulása 1670 után kezdődik, mikor egy csomó jószágot (birtokot) elkoboznak, aztán a német katonaság tönkretette a sernevelőket." |() Tokaj 1565. évi urbáriumában 3 Seres nevű jobbágyot találtunk, de
