Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Serfőzők (Rémiás Tibor)

bortól, mert máskép kárát vallod".

6 A serfogyasztás jelentőségére utal, hogy már II. Lajos királyunk is szükségesnek vélte Kassán a sertiszjek (adószedő joggal felruházva) felállítását, akiknek számát később egy 1682. évi tisztviselői választási jegyzék 4 főben határozta meg.

7 (A sertisztek vagy serbírák feladatát Miskolcon mindig is a „borbírák" látták el, nem volt külön városi státusz erre a feladatra.) Az ún. „hét bányaváros" serfőző helyeiről és sörfogyasztási kultúrájáról már a 16. századi források tudósítanak. Itt csaknem minden jobb módú polgárházban volt seifó\őkamra. A helybéli polgárságot telke után megillette a serfőzés joga. A serfőző polgárok társulatot alakítottak, s bár így a céhek között említik őket, mégsem tömörültek céhbe. A rozsnyói, mecenzéfi, eperjesi serfőzők termékeinek elsődleges fogyasztói a bányászok voltak, ugyanis „a bányász nagy serivó és dalos torkú magyar virtusú német volt mindig".

8 S\endró'\570. évi urbáriuma

9 tájékoztat sernevelő működéséről. Az itt állomásozó külföldi zsoldos katonaság nagy száma alapján indokolt volt a sernevelő üzemeltetése. A vár elpusztítása után, a német katonaság eltávozását követően nem volt gazdaságos a serfőző működtetése. (Emlékét a Serház utca őrzi!) Egyébként 1598-ban Sernevelő György volt a mester, és 1652-ben építették újjá a serfőzdét.

10 Ugyanezek az érvek szólnak Ónod set- és pálinkafőzőjének működése (1698) mellett.

11 I. Rákóczi György birtokain

12 szép számmal találunk serfőzőházas településeket (Sárospatak, Gnod, Erdő Bénye stb.) és a sernevelők leírásait. II. Rákóczi Ferenc Munkács várához tartozó podheringi serfó\őhá%a a legnagyobb magyar serfőzőüzem volt a 18. századi Magyarországon. Bajor főzőmestere (Johann Conrad Fleydolff) volt. A Nagyságos Fejedelem a tokaji, tállyai, fónyi és ardói serfőzőket Bükhegyi Györgyre bízta úgy, hogy Trencsénből hozasson hozzáértő serfőzőket.

13 Miskolc város környékén szintén a középkortól van hagyománya a serfőzésnek. A diósgyőri uradalomban ittak és főztek is sört, főleg a vár katonái. 1472-ben Zbugyai István diósgyőri kapitány Bártfa város tanácsától kért egy jó serfőzőt a keresett ital helyi előállításához. Az 1549-es diósgyőri bortizedjegyzékben a miskolci adófizetők (dézsmaadók) között seres foglalkozásút is összeírtak.

14 A mai Miskolc területén a 17-19. században 8 különböző serfőzőház létesüléséről tudunk. Miskolcon a koronauradalmi, majd városi serház^- 17. században épült, meglétére az 1650-es évektől vannak források. A város árendába bocsátotta (1702) a műhelyt. Egyébként a Rákóczi-szabadságharc alatt Miskolcon állt egy másik serfőz§ház

} amelyet Dőry András építtetett (1704). Az első, név szerint ismert serfőzőmester Holler János volt, aki 600 rajnai forintért vette bérbe (1714) az építményt és felszerelést. O Rozsnyóról vörösrézöntő mesterektől rendelt főzőüstöket. (1715-ben szállítás közben elvesztek!) Aver János (1716) és Basilud Jakab (1717) mesterek is itt főzték a keresett italt és a pálinkát, de már 1400 forint bérleti díjért. Az idő-