Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Mézeskalácsosok, gyertyamártók (Marozsán Zsolt)

és e^en mesterségünkön vándorlottak, két^ek vagyunk vélek meg egyelnie, a% kik semig nem legitimálhattják magokat, qua illegitime et incapaes privilegiorum suorum Tiszán innét a% mi vásárainkra sémiképpen a^ mi munkáikai ne járjanak..."

3 A városi magisztrátus a mézeskalácsos-mesterek oldalán állt, és segítette őket a kontárok elleni harcukban. Viszont egyre inkább látszott, hogy csak egy erős céh megalapítása tudja megvédeni a tanult mesterek érdekeit. Ezzel vette kezdetét a kassai mézeskalácsoscéh önállósodása, mely 1727-ben meg is történt. Megalakult a céh, de mint több felvidéki városra kiterjedő társascéh. Kassa városa 1727. március 13-án hitelesítette az önállóvá vált kassai céh alapszabályait, melyet 1735-ben német nyelven is megerősítettek.

6 Mintául a pozsonyi artikulusok szolgáltak. Ezután a céh jog- és hatásköre folyamatosan nőtt, emelkedett a mesterek száma, köztük azoké, akik más településekről költöztek Kassára. Olyannyira megnőtt a tagság, hogy 1740ben már egy, akkor a városba költöző mester tagfelvételi kérelmét is elutasították.

8 A mézeskalácsoscéh és Kassa város jó kapcsolatát bizonyítja, hogy az időközben már a városba költözött Halkovics György, egykori bártfai mézeskalácsos-mester kérelmét elutasította a városi tanács. Az ügy miatt 1741-ben per kezdődött és a kérdést végül csak a helytartótanács 1743-as döntése zárta le, amiben engedélyezte Halkovicsnak a mézeskalácsos-ipar gyakorlását.

9 A kassai mézeskalácsoscéh fellendülését bizonyítja a mesterek számának növekedése. Míg 1762-ben 3 mester élt a városban, addig 1831-ben már 9 mézeskalácsos volt a kassai céh tagja.

10 Sárospatakon egy 1768-as adat utal a mézeskalácsos tevékenység jelenlétére. Ekkor Zrínyi Ilona a sárospataki külső várban lévő házát főszakácsának, Ledniczki Simon mesternek adományozta. Az a ház előtte néhai Szabó Mihály szűrszabó tulajdona volt, akinek halála után özvegye Kálmán András helyi mézeskalácsoshoz ment feleségül.

11 Ekkorra Kassa a felső-magyarországi mézeskalácsos- és gyertyaöntőipar központja, és a kassai a vidék metropolis céhe és ebben az időszakban élte az iparág a fénykorát. Ekkor egyfajta céhfiliációs hullám indult meg, igaz, nem csak a mézeskalácsosokra jellemzően. Egyik legkiterjedtebb körzete Kassának volt. Ez nemcsak a város közvetlen környezetére terjedt ki, hanem Abaúj, Sáros, Zemplén megyéken túl egészen Gömörig húzódott.

12 Kassai vándorkönyveket tanulmányozva, melyekben szegedi, pesti, bécsi, nagybányai és debreceni bejegyzések szerepelnek, következtethetünk a céh kapcsolataira.

11 A rozsnyói mézeskalácsosok céhalapítási kérelme fényt vet a céhfiliálás gyakorlati megvalósulására. A település tanácsa folyamodott Kassához, mert a helyi mesterek „ Cassa várossá constitutiój

a suèrent csehet akarnának magok köribe s^ere^ni. "

l4 Rozsnyó mellett Sárospatak volt a filiációs hálózatban lokális központ, és alsóbb közvetítő centrum szerepét töltötte be. A mézeskalácsos - mint tipikusan vásározó