Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Molnárok (Rémiás Tibor)

„... egy hetes kis korongot orsójával együtt helyesen megtsináljon, és azt helyre fölállítsa, az keresztvasát az malom köven helyesen belé vágjon, és az malomkövet feltévén, lisztnek eressze, és azon egy mérő búzát kenyérnek emberül és betsületessen megőröllyön." Ekkor a mesterasztal készítését eltörlik, de „az Remeknek bemutatásakor a Czéhnek ládájába 10 frt.-okat adni köteles" volt.

16 A felvidéki céhegyesület jegyzőkönyvei 1732-től (3 nyelven), céhládája 1788-ból, ónedényei 1767- és 1841-ből vannak meg, pecsétjük sajnos nem maradt ránk. Ugyancsak a kassai céhszabályzatból (1669, 1739) ismerjük, hogy a molnárinas (a 18. articulusban): „közösség nélkül bé ne fogadtassék", vagyis a molnárok 100%-a céhes kereteken belül élt, céhen kivüli kontárok itt is 0%-ot tettek ki. Az inasok 3 esztendeig tanultak (szolgáltak) „kezessége 12 frt. légyen", „1 pint borral és 1 pecsenyével szegődtessen", „míg penig szolgál, illendőképpen ingei, lábravalóval, aba nadrággal, saruval és szűrrel tárcsa, ha penig felszabadul, egy fejér aba dolmányai, 1 kötő feiszével, egy fúróval és egy faragóval tartozik néki."

17 A jó mesterlegény (a 19. cikkelyben): napi fizetése 21 pénz volt, „harmados szokot lenni az Malomban" és „ha fizetését vészen, akkor a maga mű szerével műveilyen". A 16—17. századi zempléni malomipar és molnárság sokrétű és változatos volt. Rendeltetését tekintve leggyakoribbak, természetesen, a szemes termények lisztté őrlésére szolgáló malmok voltak, de mellette voltak daraőrlő (Újhely, 1621), sóőrlő (Tokaj, 1644), portörő (Patak, 1621,1631, Vámosújfalu, 1645), fűrész- (Horváti, 1646), karló- vagy kölyü- (Horváti, 1646), kása külü- és kendertörő keölü (Benkóc, 1585) alma törő és kása törő kölyü (Polyánka, 1670) stb. Északkelet Magyarországon elszigetelt jelenségnek tekinthető (ha ténynek fogjuk fel), hogy a tokaji vár egyik 17. századi ábrázolásán az egyik bástya mögötti téren szélmalmot tüntettek fel. Bár meglehetősen elterjedtek voltak Zemplénben is a szárazmalmok (Blaskó, 1646, Deregnyő, 1680, Tokaj, 1689, 1692, Cigándon egész sor, Terebes, 1612, Patak 1613, sőt Véke, 1423!), az állatok által vont szárazmalmok (mola sicca vagy sicca mola jumentaria) azaz nem taposómalmok. Mégis elterjedtségében és jelentőségében nem hasonlíthatók a 16-17. századi zempléni vízimalmokhoz (mola aquatica). A hajós, vagy itt gyakoribb elnevezéssel kompos malom (navigio constricta) a német katonaság megjelenésével kapcsolatos: Patak, 1567, 1570, Tokaj, 1570, Petrahó, 1570, Ardó 1570, Abara, 1638, Tolcsva, 1648.

18 A felülcsapó gátas vízimalmok a korszak legáltalánosabban elterjedt zempléni malomtípusa. A felső-zempléni részeken, a Laborcon, az Ondaván és a Tapolyon Céhes üveg (Miskolc, HOM)