Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Molnárok (Rémiás Tibor)
szinte egymást érték a vízimalmok: Sztropkó várbirtoknak 35 vízimalom őrölt. Alsó-Zemplénben a Ronyva-, a Radvány-, a Tolcsvaés a Szerencs-patakon sűrűn voltak vízimalmok: Patak, Újhely, Tolcsva, Tokaj, Bénye, Liszka, Mád, Szerencs, Tállya stb. A malmok termelékenységét a kövek számával jelzik. Az 1 kőre forgó kisebb malmok mellett leggyakrabban a 2 kőre forgó, ritkábban a 3 kőre forgó, még ritkábban a 4 kőre forgó malmok fordultak elő, sőt a Laborcon egy abarai malom (1596) 6 kőre forgó volt. Román János számításai szerint Zemplénben az évi kövenkénti liszt termelésének ádaga: 350-800 köböl szemes termény között ingadozott. 19 Jóformán minden északkelet-magyarországi malom vámőrlésre volt berendezkedve. A malom jövedelem a vámból származott, aminek a mértékét mindig hatósági előírás szabályozta (1/10 a gabonafélékből, 1/12 a darálnivalókból, 1/7 a kásából illette a malmosgazdát vagy mónárgazdát, s ebből kapták a vámos molnárok a malom vámkeresetének 1/4 részét, minden 4. vékát). Miskolc városában, de Borsod vármegyében is egy 1712. évi statútum 20 szerint „a molnárok a jövőben csak egyetlen mértéket használhatnak: a kassai mérőt" Amíg volt őrölnivaló, a molnár családja megélt a vámrészesedésből és a malomban adódó mellékkeresetekből: malomporon disznót hizlalt magának és földesurának (kövenként egyet), a molnárnék libát, kacsát is neveltek, az őrletők borral, pálinkával, tojással, szűzdohánnyal kedveskedtek a molnárnak. 21 A gőzmalmok nagy többsége (1894-ben 90%-uk) is vámőrléssel foglalkozott, vámra őrölt. Zemplénben a részes bérletnél általában a 16—17. század folyamán a vámbevétel 1/3-a volt a molnáré (harmados molnár: Németi, 1581, Vámosújfalu, 1692, Bosnyica, 1670). A jobbágy molnárok közül Zemplénben kevesen tettek szert annyi pénzre, hogy nemességet szerezzenek, mindössze 9 Molnár vagy Monos neve szerepel 1649—1686 között az új nemességadományozások között. Az 1670-es évektől pedig tönkrement a zempléni malmok legnagyobb része („az Németek rontották el"). 22 Ónodon is a vár alatt szinte a vár létezésétől folyamatosan termelt az uradalom 3 kőre járó vízimalma. 23 Miskolcon, a malomipar vezető szerepe nemcsak középkori hagyományokon nyugodott, hanem a város és környéke jelentős gabonatermesztésén és 16—17. századi gazdasági termelésének erőteljes mezőgazdasági jellegén. 24 Bár pusztulás ill. újjáépítés nyomán Miskolcon is a malmok száma állandóan változott: 1544-ben 6, 1564-ben 7, 1603-ban 7, 1689-ben 5 (Csabán pedig 3). A diósgyőri várban puskaportörő malom is működött a 16. században. A hódoltság korában 7 jelentős malmot tartunk számon Miskolcon (a Szinva folyásával megegyezően haladva): a ZalatnaySzepessy, a Bük, a Pap, a Vágó- vagy Ispotály-, a Kis, a Pálos- és a Lőrinc deákné - Dőry vagy Alsómalom. 25 Sárospatakról, a vidék leghíresebb malomkőbányájából hozatták az új malomköveket a miskolci malmokba (1670-es évek) is. A 18. század gazdasági élénkülése Miskolcon sem a vízimalmok számában, sem topográfiai elhelyezkedésükben nem hozott A Miskolc-alsóhámori vízimalom a Szinván (1930)
