Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Molnárok (Rémiás Tibor)
lomnak csak 3 köve járt, 2 a várbeli német katonaság hasznára, 1 a jobbágyokéra. Egy évszázaddal később (1673) Zrínyi Péter javait felmérő inventáriumban találjuk a város háromkövű malmát és csehi puszta malmát is. 8 A Szendrőt átszövő Bódva folyón a 16—17. században 2 felülcsapós vízimalom (egyik a város északi részén, az alsó malom vagy Csehi-malom, a másik az Alsó vár mellett) működött. Az uradalmi tulajdonban lévő malmok 3—3 kőre jártak. Az alsó vagy Csehi-malom mindenkori szombati vámját, az ún. sabbathale jövedelmet a református egyház javára és hasznára fordították. (1606ban Bocskai István megerősítette, 1621-ben Bethlen Gábor Abbosi Bornemissza János gyalogos kapitánynak adta, 1654-ben Wesselényi Ferenc nádor, a szendrői uradalom új tulajdonosa pedig a szendrői ferences rendi barátoknak engedte át a sabbathale jövedelmet.) 9 Kassán II. Lajos király alatt már malomtiszteketváh-sztottzk a malomvám jövedelmek beszedésére. A 16. század közepén jelentékeny iparág gyanánt jelentkeztek itt az olajütők, a 17. században pedig virágzott a malomipara A Felvidéken sok helyütt a megbízható kassai molnár-ácsokkal építették a malmokat. így tett Chicheren 1624-ben Chicheri Ferenc is, akinek malmát Beszenkei Molnár János kassai molnár „két kőre és ezen kívül kender- és kásatörő és posztó karlójával egyetemben felcsinálta", és bérbe is adta neki, amiért „50 magyar frt. árendát s 2 font borsót, 20 kila kendert, V2 köböl kását, V2 köböl árpadarát ad ő és maradéki", de a malom körüli apró munkákat a radácskai és berzenkei jobbágyaival végeztette el Chicheri Ferenc. 11 1626-ban Kassa város fogságában sínylődött egy molnárlegény, akit végül kiengedtek, hisz „akaratja ellen gyújtotta fel a malmot és magát is igen megégette", de többé molnárlegény nem lehetett és kitiltották Kassáról is. 12 Kassán kelt 1669-ben az Abaúj, Zemplén, Borsod, Torna és Gömör vármegyékben lakó összes molnárok és ácsok magyar, szlovák és német nyelven írott közös, 22 cikkelyből álló céhszabályai Az ebben foglalt kiváltságokkal éltek a fent megnevezett 5 vármegyében élő molnárok, akik együtt céhszpvetséget képezjek, amely székhelye Kassa volt. 1739-ben Lipót császár megújítja (latin és magyar nyelven) a Felvidék 5 vármegyéjére szóló céhszabályzatot (1669. évi szó szerinti átvétele!). 14 A mesterré váláshoz a molnárnak remekel kellett készítenie. A felvidéki molnárok céhszabályzata (1669) szerint a remekelő (a 4. articulus szerint): „...a vagy bokor követ tisztességesen, a vagy új gerendelyt 16 szegletben, minden kár nélkül fel faragjon, a vagy egy új száraz kereket tisztességesen megkössön." A mesterremek elfogadása után 2 frt.-ot a céhládába kellett adni, mester asztalt kellett állítani 12 frt.-ig, 1 év elteltével pedig meg kellett házasodni, majd „jámbor és tisztességes életet élnie" élete végéig. 15 A követelmények mutatják, hogy a leendő molnárnak egyaránt értenie kellett a malomalkatrészek faragásához; a Malomkő beállításához, és a lisztőrléshez- Ezt igazolják a 19. század elejéről a molnárremekelés további részletei is:
