Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Mészárosok és hentesek (Hazag Ádám)

A 16. század elejétől bárki árulhatott húst, de ezt csak nagy tételben egészben, vagy félbe vágva árusíthatta. Ez ugyanúgy vonatkozott az ún. „fehérárura" is, Miskolcon 1745-ben elrendelték, hogy szalonnát és hájat fontonként és polturánként csak céhbeli mesterek árulhatnak, mások a hetivásárokon csak oldal- vagy darabszámra.

52 Annak ellenére, hogy a mészárszékek kimérési joga minden húsfélére kiterjedt, ezek közt a halra és vadra is, a mészárszékek mégis elsősorban a marhahús, bőrök és faggyú értékesítésével foglalkoztak. Az egyéb hústerméket a városi elöljárók nehezményezése ellenére a limitált árak miatt csak ritkán árultak. Valamennyi árucikk árának meghatározása a megyét illette, azonban ennek ellenőrzése a városra hárult. A mészárosok ha elégedetlenek voltak a hús árával, a városon keresztül a megyéhez fordultak a hús árának rendezése miatt. Erre példa az 1741-es kérelem, melyet a város elutasított. A mészárosok erre szakmájuk feladásával fenyegették meg a várost, de mivel a város ebbe is beleegyezett volna, ezért szándékukat visszavonták.

53 Később, 1748. január 10-én újra a városhoz fordultak, hogy a tehénhús fontjának árát emelhessék öt pénzre, s ezt a megye engedélyezte."

4 A város és a mészárszékek ellentétét elsősorban az indikálta, hogy a mészárosok miközben a hús árának drágítását követelték, ezzel párhuzamosan a bérleti díjak leszorításáért küzdöttek, ez azonban a város érdekeit sértette, akik tisztában voltak azzal, hogy a mészárosok így is tisztességes haszonnal dolgoznak. A városi céhszervezetek belső élete az egyre fokozódó állami beavatkozás következtében a 18. századtól kezd átalakulni. Az eddigi céhen belüli szabályok az állam által indikált szabályozások és törvények következtében megváltoznak, cselekvési hatáskörük beszűkül és állami, vármegyei városi irányítás függvényévé válik. A céhek képviselői kiszorulnak a városok vezetéséből, így megszűnik az eddig jellemző befolyásuk saját ügyeik intézésében. A város elöljárósága mindenekelőtt a lakosság igényeit igyekezett szem előtt tartani, s ebben az összefüggésben foglalkozott a céhek ügyeivel. 1756-ra a városi mészárszékek száma nyolcra emelkedett, de az 1755-ös ún. Grassalkovich Antal-féle szerződés miatt ezekből hat mészárszék a diósgyőri koronauradalom számára hajtott hasznot.'

15 A város tulajdonában csak két mészárszék maradt, ezen kívül a város területén a tapolcai apátság is tartott mészárszéket."'

6 A Grassalkovich-féle szerződés megváltoztatta a bérleti viszonyokat is, az eddigi egyéves bérlet helyett most három évre válthatták meg mészárszékeiket és húsmérési jogukat. Az uradalom 1758-ban évi 1500 rajnai forintban határozta meg a bérleti díjat, melyet negyedévente részletekben fizettek."

1

' A mészárosok vállalták, hogy minden időben elegendő mennyiségű húst fognak mérni, ha ezt elmulasztanák, 12 RHfrt-ot fizetnek büntetésül. Az uradalom ezért biztosította számukra a marha, disznó, juh, bárány vágását és szabad árulását, míg a többi mészárszéknek és céhen kívülieknek a vásárokon kívül, mind