Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Gombkötők (Gyulai Éva)

így a szabók gyakorlatában is ismeretes volt. A Zemplén vármegyei Nagymihályon nem működött ugyan önálló gombkötő társulat a 17. században, de a szűcsök és szabók mellett a gombkötők is tagjai voltak annak a céhnek, amelynek először földesura, majd I. Lipót ad céhlevelet 1674-ben.

38 A nagymihályi gombkötők később önállósultak, pecsétnyomójuk 1696-ból maradt fent,

39 majd a 18. században is önálló társulatban működtek.

40 Kassa adott szabályzatot 1687-ben a céhüket megújítani kívánó jászói gombkötőknek is, amelyben a remeket is előírták: egy arannyal és ezüsttel szőtt nagy gomb és gombház, 24 közepes selyemgomb, hegyükön aranyszövéssel, ugyanúgy, mint a többi kassai fiókcéhnél. A szabályzat a többi céh gyakorlatához hasonlóan megengedi, hogy az özvegyasszony, amíg újra férjhez nem megy, folytathassa férje mesterségét, ha megfelelő legényei vannak, inast azonban nem fogadhat fel, illetve csak egyet tarthat a rojtkészítéshez, ami arra mutat, a rojtkészítés igényelte a legkisebb ügyességet a gombkötők munkafolyamataiban.

41 A gombkötők termékei nem sokat változtak a 18. században. A magyar viselet jellegzetes darabjára, a dolmányra továbbra is 15 „öreg", vagyis nagy török selyemből szövött gomb kellett 1739-ben egy Borsod megyei árszabás szerint. Ugyanezeket kisebb méretben és gusér selyemből is elkészítették, természetesen olcsóbban. A 18. századi újdonság a cérnagomb (feltehetően nyugati hatásra történt) megjelenése, ennél csak a szőrgomb, vagyis a gyapjúból szőtt gomb az olcsóbb. A gombkötők készítenek arannyal és ezüsttel borított zsinórt is.

42 Szőttek szőr-, cérna-, sőt pamutzsinórt is, a gombokat rojtokkal is készítették, sőt volt makkos és rojtos darab is, makkost még gyapjúfonalból is készítettek a dolmányokra (15 s^ó'rgomb makkostul). A termékek között szerepel a skófiúmból való mentekötő, sőt szarkaláb nevű sujtás is.

43 Gyártottak „katonának süvegre való vitézkötést selyembűi és bécsi szőrbűT', „kocsisnak való szőr övet", illetve olyan - olcsó — gombot, amelynek a belseje somfából készült, erre szőtték rá a selyemfonalat.

44 II. József halála után a magyaros viselet divatja erőre kapott, s igen nagy kereslet mutatkozott a gombkötők termékei iránt, erről a kor legnépszerűbb, számos kiadást megért tankönyve, a Hármas Kis Tükör is megemlékezett: „A német nadrágocskák, hacukák... egyszerre eltűntek. A gombkötők nem győzték fonni az arany zsinórt, sujtást, kreppin-rojtokát [1850]." Borsod vármegye levéltárában fennmaradt 4 ezüsttel szőtt gomb, amelyeket az egri gombkötők küldtek 1774-ben, azért, mert Leffeber egri ezüst-drótművest megvádolták, hogy gyorsan megfeketedő skófiumot árul, s Miskolcon az ebből készített gomb megfeketedett.

45 A gombkötők alapanyagát, skófium, drága selyemfonál stb. főként a távolsági kereskedelem forgalmazta. A kassai kereskedőcéh 1686. évi árszabásában lefektették, hogy csak nagyobb mennyiségben, vagyis a mesterek kiszolgálására árulhatják a különböző mértékek szerint árusított alapanyagokat, mint az „arany fonál (fontKassai gomb kötőcéh behívótáblája (Kassa, VSM)