Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Gombkötők (Gyulai Éva)
és tágabb régióból, ezt bizonyítja, hogy a legények az „ifjú társaság" jegyzőkönyvét 1750-től magyarul vezetik. 14 A kassai gombkötők kiváltsága, hogy a helyi szabók csak tőlük vehetnek a mentékre és dolmányokra gombot, de a szabók kellékeiket több ízben nem a céhtől, hanem privát iparostól szerzik be. 1718-ban a kassai gombkötőcéh perre vitte, hogy egy kassai szabó, Mérai Bertalan az általa készített ruhához „a gombkötő mesterségbűi szükséges requisitumokat, gombokat, zsinórokat, ráncokat és mentekötőket, öveket és más affélét" nem a kassai gombkötő mesterektől, hanem idegenektől vásárolta. A szabócéh még 1737-ben is fogadkozik, hogy senki mástól, csak a gombkötőcéhtől veszi ezentúl a kellékeket. 13 A felső-magyarországi városszövetség céhszervezetének vezetője, Kassa a gombkötőiparban maradéktalanul érvényesítette autoritását a gömöri mezővárosokban. A kassai gombkötők artikulusait 1666-ban a rimaszombati gombkötők, illetve a csetnekiek veszik át, majd 1668. október 2-án Rozsnyó is ismét aláveti magát az anyacéhnek. 16 A rimaszombati gombkötők 1666-ban készült céhpecsétje a tollforgót tartó kar mint céhjelvény mellett a mesterség termékeit és eszközeit is ábrázolja: gomblyukas és gombos zsinóros sújtást, valamint gombkötő horgokat. 17 Jolsván is volt a gombkötőknek céhük a 17. században, előbb földesuruktól nyertek magyar nyelvű szabályzatot 1660-ban, majd a kassai főcéhüktől latin nyelven, 1705től pedig a csetnekiekkel közös artikulusokkal éltek, 18 s működésük folyamatos a 18. században. 19 Rozsnyón a régió egyik legkorábbi gombkötő társulata jön létre, első pecsétnyomójuk, amelyen a tollforgós kar és a vitézkötés látható, 1607-ből való, majd 1624-ben újabb pecsétnyomót készíttetnek, 20 és 1635-ben már behívótáblájuk is van fából, egyik lapján a tollforgóval és paszományokkal, a másikon az évszám alatt a mesterség szerszámait ábrázolták rúdra akasztva, köztük a jellegzetes sodrófa vagy szálpedrő, amely egy hosszú faeszköz volt, végén elefántcsont félgömbbel és fémhoroggal. 21 A kassai főcéh és a rozsnyói fiókcéh állandó kapcsolatban volt, viszonyukat időről-időre rendezték, de érdekeik sérelme miatt összeütközésbe is kerülhettek, ahogyan 1676-ban történt, amikor a rozsnyói céh olyan szabályzatot kapott Kassától, amely nem engedte meg nekik, hogy székhelyükön kívül áruljanak, ráadásul a rozsnyóiakban ez csak akkor tudatosult, amikor nem sokkal később kitiltották őket a sátoraljaújhelyi vásárról. Az ügy perre is került, s végül a rozsnyóiak javára dőlt el, s a két társulat megegyezett. 22 A pert követően, 1698-ban a rozsnyói céh megújítja a kassai anyacéhvei, 1676. február 16-án kötött szerződését, s még azt is eléri, hogy a rozsnyóiak is árulhassanak a kassai piacon, a rozsnyói gombkötők ugyanakkor továbbra is vállalják, hogy a kassaiak engedélye nélkül nem adják át más társulatnak a főcéhtől kapott szabályzatot: „őkegyelmck (t. a kassai céh) engedelmek s hírek nélkül céhet (ha lehetne is) semmi úton-módon soha semmi módon nem adunk". Az anyacéhnek is van azonban kötelezettsége leánycéhével Kassai gomb kötőcéh behívótáblája (Kassa, VSM)
