Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Gombkötők (Gyulai Éva)
szemben: „tartoznak céhünket impetitorok ellen igazságában oltalmazni, mint filiálisokat". 23 A rozsnyói céh igen népes volt, 1738-ban és 1752-ben is 30 mester, illetve özvegy működött benne. Tagjai jórészt magyarok, így a céh jegyzőkönyvét is magyarul vezették. 24 Szabályzatukat is ezen a nyelven fektették le, amely szerint mesterremekük is a szepesi városok és Kassa artikulusaihoz hasonlóan a magyar viselet divatját követte: „12 bokor virágos szövés gomb, arannyal vagy ezüsttel, magyar módon". A mesterremek elkészítése, az egyéb költségeken felül is sokszor meghaladta a legények anyagi lehetőségeit, hiszen az alapanyag igen drága importáru volt, ezért a 17. század végétől csak egy próbagomb elkészítését kérték Rozsnyón, a maradék 11 elkészítését pedig 12 Ft-ért megválthatta. 23 A 18. században Kassán is csak „egy nagy gombot" kellett mesterremek gyanánt készíteni, amelyet a céh ládájában helyeztek el. 1788-ban Zsarnócai János gombkötőlegénynek a fő mesterremek, a nagy gomb 4 RFt-jába került, de kellett egy „második remeket is készítenie", amelyhez 7 lat skófiumot és 1 lat ezüstöt vett 16 RFt-ért, de „ennek semmi hasznát nem vette, mert kiégetni való", vagyis rossz minőségű volt. A legénynek ezen felül az alábbi költségeket kellett a céhnek megfizetnie, hogy mester lehessen: táblajáratás, taksa (15 RFt!), a céhbiztosok költsége, büntetés a remekben talált hiba miatt, a kassai polgárjog megfizetése és az ispotálynak adott jótékony adomány, összesen 51 RFt. 26 Miskolc gombkötői 1702-ben járulnak Kassa város tanácsa elé, amely a régi királyoktól nyert azon kiváltsága alapján, hogy a kassai céhek artikulusait más városok céheinek is átadhatja, a miskolci céhnek is átírja a kassai szabályzatot. A kassai céh az 1604-ben készült pecsétnyomójával pecsételte meg az okmányt, amelyet Miskolc város is kihirdetett. Miskolcon ekkor hét gombkötő működött, Szalatnai (az oklevélben: Sznalatni) András, Schnurovszky Tamás, Nagy András, Juhász János, Nagy Mihály és Kerekes Márton. Az anyacéh, illetve az anyaváros azonban kikötötte, hogy az új kassai főbírónak megválasztásakor ajándékot kell vinniük. 2 ' Miskolc újdonsült gombkötői sajószentpéteri Gombkötő-Nagy Andrást választották első céhmesternek, aki céhe nevében a privilégium kiállítása után alig egy évvel, 1703-ban szerződést köt Kassa mint „anyaváros" (Metropolis) gombkötőcéhével, amelytől nem sokkal korábban szabályzatát kapta, s kötelezi magát, hogy a kassai céhnek alárendeli magát (őkegyelmektűl akarjunk függni), illetve a szabályzatot más céhnek nem adja tovább. Az anyacéh és fiókcéhe egyenlőtlen jogaira mutat, hogy a miskolciak nem árulhatnak azokon a vásárokon, ahol a kassaiak, viszont ha az anyacéh Miskolcon árul, a céh által szedett ún. „látópénzt" nem kérhetik a kassaiaktól. 28 A 18. század közepén is csak heten dolgoznak a céhben, Szalatnai János feltehetően a céhalapító fia, rajta kívül Kecskeméti, Polgári, Oreczki és Kohányi nevűekkel találkozunk, ami talán származási helyükre is utal. A szabályzat a remeket is meghatározza: 24 tiszta selyem középszerű száras gomb,
