Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Gombkötők (Gyulai Éva)

pecsétet is készíttetnek a kassaiak SIGILLUM CONTUBERNII NODULATORUM CASS(OVIENSIUM) 1604 felirattal, a pecsét ábráján tollforgót tartó kéz és két nagyméretű díszes paszomány látható.

5 A magyar vitézi és nemesi süvegek dísze, a tollforgó a gombkötők országosan elterjedt jelvénye volt, akkor is használták, ha a céh német tagokat tömörített, mint Kassán. Fehér tollas tollforgót tartó kéz jelenik meg a kassai céh kartus alakú, aranyozott és kékre festett fából készült behívótábláján PROCURATUM 1669 (= készíttetett 1669-ben) felirattal. A behívótábla hátuljára, ahová az üzenetet tartó levélszekrénykét erősítették, a 18. századi megújításnál 3 kék színű hosszú hurkos szövött gombot festettek és a táblához egy aranyszínű, körte alakúra szőtt bojtot — mint jellemző terméket - kötöttek.

6 A kassaiak később 1699-ben, 1750-ben, legvégül 1805ben nyernek új kiváltságot, vagyis ez a valódi városi ipar az újkori rendiségben megszakítatlanul működik a városban.

7 Egy 1635-ből való kassai árszabásban 12 bokor, vagyis 12-szer 2 gomb (feltehetően ennyi kellett egy átlagos mentére) arannyal-ezüsttel és selyemmel való dupla szövése virág alakban (4 lat selyem és 12 fertály aranyvagy ezüstfonál felhasználásával) 12 Ft-ba kerül a gombkötőknél, akik szerint ez az ár igen alacsony ahhoz képest, hogy „egy személy egy egész hétig nehezen végezheti el". De szőnek gombokat „sújtásformán" is, valamint tisztán selyemből, illetve török, vörös karmazsin vagy ún. „guzer" selyemből. Árulnak önmagában is gombot, a legdrágább, 2 Ft-os vörös karmazsin selyemből készül. A gombkötők gyártmánya a zászlóra való selyemrojt is.

8 1655-ben a kassai gombkötők az előbbi selymek mellett „Nepolitanis", vagyis nápolyi selymet is felhasználnak, amelynek latja 72 dénárba kerül, míg a legdrágább, a karmazsiné 90-be.

9 A 17. század végén, 1689-ben már a török selyemből készült „kardra való zsinór", vagyis kardbojt, illetve szaténból készült zsinór is szerepel a kassaiak terméklistáján.

10 A gombokban is változott a divat, a 17. században kezdenek zománcozott gombokat viselni. A kassai gombkötők 1655. évi árszabásában fektetik le: „mostani zománcos gombot, hosszat, az kire megyén 6 fertály arany avagy ezüst, ezt adjuk 9 Ft".

11 Bár a királyi és bányavárosokban a gombkötők, akárcsak a többi céh társadalma jórészt német kézművesekből állt, termékeik főként a magyaros viselet kiegészítői voltak. Lőcse, Igló és a XIII szepesi város 1693. évi privilégiumában a német nyelvű szabályzat szerint mesterremekként szintén 12 virág formájú gombot kellett arany-, ezüstszálakból vagy selyemből kötni, mégpedig magyar módra {gwölf Paar geblümbpte gewürckte Knöpf oder Pettit^en mit Golt oder Silber und von Seiden auf Ungarische Art)}

2 A kassai gombkötők német anyanyelvükön vezetik jegyzőkönyvüket, melyet 1693-ban kezdenek és folyamatosan 1836-ig írnak bele. 1693-ban 6 mester dolgozik a céhnél, köztük apa és fia: Michael Krell, id. és if]. Jonas Poltz, Martin Weisser, Michael Zacher és Csepésini András.

13 Bár a mesterek németek voltak, inasaik és legényeik között már korán lehettek magyarok és szlovákok is a szűkebb Kassai gombkötőcéh behívótáblája 1669-ből (Kassa, VSM)