Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szűrszabók (Gyulai Eva)

nyói, csetneki és környékbeli posztósok ezután úgy szőjék a gömöri szürkeposztót, hogy 1 vég 30 rőf és legalább 1 rőf széles legyen,

37 hiszen keskeny szövetből nem lehet megfelelően szabni. A kézműipari munkamegosztás területén nemcsak a specializáció jelenségével találkozunk, hanem a szakmák átfedésével is, így például szűrposztót a csapók és szűrszabók is árultak. A tokaji szabók között szűrmívesek is működtek a 17—18. században, s gyakran maguk készítették — „kalolták" — a posztót a „külyűben", a szűrcsapó malomban, ahol előfordul egyszerre 40—50 vég szűrposztó „hallása" is. Van olyan, aki nem maga készíti, hanem csapómesternek fizet a kallatásért.

38 A kallatással tömörített posztó, az ún. „csapószűr" finomságától függően lehetett szürke vagy fehér, s a 17. század első évtizedeiben egy zempléni (kassai?) árszabás szerint a szürkéből készült öregembernek való szűr 1,50 Ft, ugyanez fehérből csak 1,20 Ft-ba került.

39 Pedig a fehér posztó drágább volt, egy 1744-ben készült borsodi árszabásban a durvább posztóból 1 vég ára 10,50 Ft, „az jobbnak, fejérnek vége" pedig 11,50 Ft.

40 Helyi szűrkallókban készült anyagból nemcsak hosszú szűröket, hanem rövidebb ujjast és nadrágot is készítettek. Az említett 17. század eleji árszabás a méretre készült ruhák között szűrdolmányt és nadrágot is említ a termékek között („béresnek való daróc dolmány, szűr nadrág"), ugyanekkor árulnak olyan „darócot", amelynek ujja és gallérja „posztózott", vagyis finomabb szövettel van bevonva (1,25 Ft), ugyanez az ujjas posztó nélkül 25 dénárral olcsóbb.

41 Egy 1794-ből való nyomtatott árszabás szerint a nagyszűrök mellett kankót, vagyis rövidebb daróckabátot is árultak a felső-magyarországi vármegyékben. Az ujjasok között is volt magyar szabású („magyar szűrkankó"), illetve a szűrdivatban is megjelent a lengyel hatás a 18. század második felében („lengyel szűrkankó").

42 Míg a posztószabók viszonylag gyorsan követték a divatot, hiszen sokféle viseleti darabot készítettek, bár a céhek igyekeztek a divatújdonságok átvételét gátolni, a szűrszabók a divat fokozott kiküszöbölésével próbálták a tagjaik közötti viszonylagos egyenlőséget megőrizni, a versenyt csökkenteni. 1597-ben a rimaszombati céh rendeletben tiltja meg, hogy a hosszúszűr („csuha") ujját beszegjék.

43 Egy évszázaddal később, 1714-ben elrendelik, hogy „senkinek kétsinges szűrnél hosszabbat szabni" nem szabad, de tilos „az öreg és nyolcas szűrt ávicskával prémezni", vagyis díszíteni, és nem engedik az új szabásokat (zsinóros, kétfelöl metszett hasítékú nadrág, kanfarú nadrág) sem.

44 A miskolci szűrszabóknál 1840-ben az alábbi mesterremekdarabokat kellett elkészíteni: kétsinges, három és fél fertály hosszú ujjasszűr, az ujj bősége felül három fertály, alul valamivel szűkebb („egy fúrás híja"), a gallér három és fél fertály széles, egy sing és egy fertály széles aszattal, amely felül valamivel szűkebb, a pálhát a remekelő ízlésére bízták. Szűrdolmány egyfertályos csákóval, egy sing és egy fertályos szűrnadrág. A negyedik remek speciális viselet,