Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szűrszabók (Gyulai Eva)

az ún. római szűr volt, sárga, szürke vagy fekete színben, a legények azonban általában feketéből szabták a római szűrt.

45 A kézművesek, más mód nem lévén, a polgárosodás kezdeti időszakában termékeiknek a divathoz való alkalmazásával igyekeztek a versenyben egymást megelőzni. A 19. században, a cifraszűr divatjának elharapózása idején „csipkés" szűrök gyártásával próbáltak előnyt szerezni a piacon, a miskolci szűrszabócéh azonban ezt középkori módszerekkel akadályozta meg, s nem engedte, hogy 2 cifraszűrnél többet vigyenek a vásárba. 181 l-ben határozat született a miskolci céhben: „minden heti vásárokban kinek-kinek két csipkés szűrnél többet semmiféle szín alatt nem szabad kivinnie az árulószínbe", s ha a két szűr elkel, a mester addig nem vezetheti házához a vevőt, amíg a során a másik mester még árul cifraszűrt. 1812-ben Sonkoly Istvánt büntetik meg, mert nem elég, hogy pipázott, még „csipkés munkát" is árult a színben, ezért amíg a büntetést meg nem fizeti, eltiltják az árulástól. A céh ügyelt arra is, hogy a mesterek a közönséges szűrt se cifrázzák, hiszen így drágábban adhatnák el. A miskolci cifraszűr a környék többi céhének is konkurenciát jelentett, s a csipkés szűrök „eláradása", vagyis divatjának rohamos terjedése miatt az egri szűrszabók 1816-ban a miskolciakhoz fordultak, mire a miskolci céh megerősítette, hogy egy mester csak 2 csipkés szűrt árulhat az országos vásárokban, s a már elkészült munkák „elpecsételésére", vagyis összeírására és megjelölésére a céh megbízottat küld ki.

46 A kurrens áruk versenyét a céh úgy igyekezett gátolni, hogy 1816. január 21-én határozatban mondja ld, hogy sem színes, sem fehér szűrt, vagyis sem csipkés szűrt, sem gubát reggel 9 óra előtt nem árulhatnak.

47 Ugyancsak tiltották minden olyan szűrposztóból készült ruhadarab árulását, amely eltért a hagyományos szűrtől {nem szabad lésben árulni sem hosszú s^űrt, sem s^űrdolmányt, ujjas lajbit és holmi vidéki mesterektől megvett tarka zsinóros nadrágot).^ 1844-ben a miskolci céh pontosan meghatározza, hogy milyen rátett és hímzett díszítést tilt meg tagjainak, s ezzel a korabeli cifraszűr-divatra is következtethetünk: „kívül a galléra közepire tett virág, úgy a válla eleibe való virág, aljába körül kilevelezve, az aszal, pálha mellett szinte virágtétel, szinte másfél sing fél fertályon alól feleresztve varrni egészen eltiltatott".

49 A cifraszűr terjedését azonban nem tudták megállítani, s a miskolci szűrszabócéh 1869-ben készült új behívótáblájára már a cifraszűr ábráját tették fel a mesterek.

30 A szűrszabóknak a mesterség központjaiban sikerült hagyományaikat a polgári korszakra is átmenteni, hiszen a paraszti viselet a 20. század közepéig igényelte a szűrruhát, s így a céhek megszűnésekor az ipartársulatokban is megalakultak a szűrműves iparok, Miskolcon és Rozsnyón is.