Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szűrszabók (Gyulai Eva)

S%űrs%abók A legkorábbi specializálódás a szabók között, kezdetben még egy társulaton belül, a posztónyírők és szabómesterek, posztómetszők munkamegosztása volt, de korán elvált a vásári mívesek és a váltómívesek mestersége is, később különültek el a szűrszabók a finomabb posztót feldolgozó mesterektől, ez utóbbiakat a 18. századtól vékonyszabóknak is hívták. Bár a szűrszabók a szabómesterségből váltak ki, annak specializálódásával hoztak létre új kézműipari ágat, sok helyen pedig önálló céhet is, tevékenységük és termékeik annyira távol kerültek a posztószabóktól, s működésük olyannyira jellemző volt Északkelet-Magyarország, különösen Gömör, de Miskolc 17-19. századi kézműiparára is, hogy az újkori regionális kézművesség történetében feltétlenül külön fejezet illeti meg őket. Míg a szabók kézműiparának, hasonlóan a legtöbb céhes mesterséghez, Kassa volt a késő középkori és újkori centruma, sőt anyacéh minőségében az irányító, fegyelmező, bíráskodó és mintaadó funkciókat is ellátta a régióban, a szűrművesség központjai Kassán kívül, a mezővárosokra tevődtek át. Bár a szűrszabók alapvető jellemzője a magyarországi csapók által készült szűrposztó, daróc vagy abaposztó mint alapanyag feldolgozása volt, a rusztikus gyapjúszövetből készült termékek jellegükben is eltértek az import textíliából varrt finomposztó-ruháktól. A szűrszabók elsősorban vásári művesek voltak, vagyis konfekciót gyártottak, s ritkábban dolgoztak megrendelésre, sajátos darabjuk volt a paraszti szűr, piacukat pedig főként a paraszti társadalomban, a mezővárosi parasztpolgárok körében találták meg, s kevéssé a városok polgári és nemesi elitjében. Északkelet-Magyarország éppen a szűrművességgel vett részt Magyarország kézművessége újkori munkamegosztásában, a debreceni szűr mellett a Felföld, s főként Gömör termékei „öltöztették" a rendi társadalom alsó rétegeit. Gömör vármegyében a textilfeldolgozást meghatározta az itt készült szűrposztó, ezért a szabócéhek jobbára ebből dolgoztak, s csak kevéssé gyártották a finomabb termékeket, kezdetben azonban a két mesterség még nem vált el. A rimaszombati szabócéh alapításának történetét 1787-ben bejegyezték a társulat jegyzőkönyvébe, e szerint 1616. december 17-én kaptak II. Ferdinándtól privilégiumot, de „azelőtt is a földesurak által adatott