Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szűrszabók (Gyulai Eva)

Miskolci s%űrs%abócéh behn v'táb'Iája (Miskolc, HOM) szabadsággal bírtak mindenkor szűrszabó uraimék posztószabó uraimékkal' ', vagyis aló. században a szűrművesek és szabók együtt kapták a mezőváros birtokosaitól működési szabályzatukat és engedélyüket.' Hogy már a királyi kiváltság előtt is létezett a társulat, bizonyítja Dosa Tamás gömöri alispán és Gömör vármegye törvényszékének 1609-ben kelt oklevele, mely szerint a rimaszombati szűrszabók (sartores vulgo s%űrs%aboM) képviseletében Pálfalusi András és Szabó György azért fordultak a vármegyéhez, mert a jolsvai, rozsnyói, csetneki és környékbeli posztósok rövid és silány szürkeposztót állítanak elő, s vevőik panaszkodnak emiatt.

2 Már a céh első említéseiből is kiderül, hogy bár együtt dolgoztak a finomabb, külkereskedelemből származó szövetet feldolgozó szabók és a helyben készült szürke- vagy szűrposztót varró szűrszabók, a rimaszombati, s általában a gömöri mesterek nagy része szűrt készített, hiszen Gömör volt az alapanyag hazája. Jolsva szabói 1609-ben szereznek királyi artikulusokat, pecsétnyomójuk 1670-ből maradt fent.' Csetneken 1665ben kértek artikulusokat feltehetően Kassától, s itt szlovák szabók is dolgoztak, ők 1675-ben írattak szlovák nyelvű szabályzatot, szintén az anyacéhnél.

4 A legfontosabb központ Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva volt, az itt készült szűrkabátok a városok nevét viselték, s a vásárokon is így árulták. Fontos gömöri szűrközpont volt Ratkó is, posztókészítőinek már 1627-ben van privilégiuma anyacéhétől.

5 Rimaszombat és a többi szűrműveléssel foglalkozó gömöri mezőváros között azonban lényeges különbségnek tűnik, hogy a három gömöri helység neve a szürke vagy fehér szűrvégeket, a vásárokban is árult posztót, valamint a szűrruhát is jelentette („josvai, rozsnai, ratkai"),

6 addig Rimaszombat főleg a készruhának adott nevet a vásári árszabásokban, pedig a városban már 1461-ben, sőt korábban is működött gyapjúműves-csapó céh.

7 Talán a kora újkori regionális munkamegosztásban az egyre városiasabb Rimaszombat inkább a feldolgozóipart, a szabóművességet gyakorolta, s a többi közeli város pedig a szűrposztó gyártását helyezte előtérbe. A rimaszombati szabók 1610-ben kezdték jegyzőkönyvüket vezetni, az első bejegyzés szerint az 1610. évi céhmesterválasztás napja, „farsang után való hétfő".

8 A rimaszombati céh fő profilja a szűrművesség volt, kezeletben inkább csak gömöri szűrposztót dolgoztak fel, kisebb hányaduk foglalkozott posztófeldolgozással. 1787-ben a céh vezetői, a szűrszabók jegyezték be jegyzőkönyvükbe, hogy a posztószabók „velünk megmaradtak és minden céh dolgaiban velünk egyet értenek, minthogy a privilégiumot is együtt szerzettek".

9 1630-ban Bende Szabó Mátyás céhmestersége idején a szűrszabóknak a váltómívesek — más néven posztószabók — is besegítettek „szűrmívelés" esetén, ők adták készen a szűr szegesét, a prémet (díszítést), a „színt" (pászítást) és egyéb anyagot. A vásármívesek főként abaposztóból dolgoztak, s ha ilyet hoztak Rimaszombatba, a céhmesternek jelenteni kellett, s csak együtt vehették meg. Ha „véges felföldi szűrt" hoztak a városba, a céhnek elővásárlási joga volt.