Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)

ugyanis a főbíró és a kassai esküdtek, szenátorok állították ki. 1648ban a hegyaljai Liszkán (ma: Olaszliszka) élő szabók nevében Mérai Szabó András, Szádvári Szabó András, Kallói Szabó Ferenc fordultak a kassai szabócéhhez, hogy szabályzatukat nekik átírják {transcribi et transumi curant). Az oklevélbe az 1628. évi magyar nyelvű kassai privilégiumot másolják be a kassai főmesterek, Papi János, Nádaskai János és Kassai András.

34 Az olaszliszkai mesterek ezzel vállalták a kassai anyacéh gyámkodását, s így Kassa vonzáskörzete a 17. század elején egészen a Tisza és Bodrog vidékéig kiterjedt. Gömör vármegyében a textilfeldolgozást meghatározta az itt készült szűrposztó, ezért a szabócéhek jobbára ebből dolgoztak, s csak kevéssé gyártották a finomabb termékeket, kezdetben azonban a két mesterség még nem vált el. A rimaszombati szabócéh alapításának történetét 1787-ben bejegyezték a társulat jegyzőkönyvébe, e szerint 1616. december 17-én kaptak II. Ferdinándtól privilégiumot, de „azelőtt is a földesurak által adatott szabadsággal bírtak mindenkor szűrszabó uraimék posztószabó uraimékkal'', vagyis a 16. században a szűrművesek és szabók együtt kapták a mezőváros birtokosaitól működési szabályzatukat és engedélyüket.

35 A céh későbbi jegyzőkönyve 1596-ot tartja az alapítás évének (a% 1596 esztendőben con dalt [— alapított] nemes és becsületes céh), s tartalmaz egy feljegyzést, mely szerint 1597-ben Szabó Jánost választották céhmesternek, s mind ő, mind a legények dékánja, valamint a szolgálómester, illetve a leköszönő tisztviselők is fizetni tartoznak a céhnek 4—12 dénárt. A céh létszáma gyorsan gyarapodván, a 17. század elején már két szolgálómestert választottak.

36 A szakirodalom a rimaszombati szabócéh alapítását 153l-re teszi,

37 a céh irattárában azonban nem maradt erre vonatkozó dokumentum, feltehető azonban, hogy földesurától már a 16. század első harmadában nyert statútumot. Már a céh első említéseiből is kiderül, hogy bár együtt dolgoztak a finomabb, külkereskedelemből származó szövetet feldolgozó szabók és a helyben készült szürke- vagy szűrposztót varró szűrszabók, a rimaszombati, s általában a gömöri mesterek nagy része szűrt készített, hiszen Gömör volt az alapanyag hazája. A rimaszombati céh 1618-ban készült ónkannáját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, a rozsnyói szabók kannája pedig 1601-ből való, s egy német nyelvű céhszabályzatot is nyertek 1601-ben. Jolsva szabói 1609-ben szereznek királyi artikulusokat, pecsétnyomójuk 1670-ből maradt fent. Csetneken 1665-ben kértek artikulusokat egy másik várostól, s itt szlovák szabók is dolgoztak, ők 1675-ben írattak szlovák nyelvű szabályzatot, szintén egy anyacéhnél. Gálszécsen is létrejött szabócéh a 17. század elején, II. Ferdinánd király 1633-ban állítja ki privilégiumformában artikulusaikat, később a szűcsök is csatlakoztak hozzájuk, s a közös társaságot 1742-ben maga a céh újítja meg egy pecsétjével ellátott oklevelében. A szűcsökkel közös céhük 1642-ben újabb királyi privilégiumban részesül. A céh a 19. században is működik,