Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Posztósok, szűrcsapók, gubások (Gyulai Éva)

Posztósok, szűrcsapók, gubások Míg a vásznat, főként a len- és kendervásznat (a barhentet, gyolcsot ugyanis csak a kézműipar állította elő) gyártó takácsok a háziiparral együttesen, sokszor versenyben szőtték a fehérruhákat és a háztartást kiszolgáló textíliát, a nagyobb tőkét, ügyességet, műhelyt igénylő gyapjúszövés jó része céhes keretekben folyt. Köztudott, hogy éppen a kora újkorban sorvadt el a finomabb posztók gyártása Magyarországon, hiszen az import szinte teljesen kiszorította az igényesebb szöveteket. Ezért a posztós, posztógyártó, posztótakács sokszor egyet jelentett a durvább gyapjúszövetet, az ún. szűrposztót vagy szűrt, véges szűrt előállító, előbb a fonalat elkészítő, majd azt megszövő szűrcsapóval, aki folyóvíz segítségével, a malmok erejével, ún. kallatással készítette a posztót. A forrásokból általában nem derül ki, hogy a posztós ún. vékonyposztót, vagyis viszonylag finomabb szövetet, vagy szűrposztót gyárt-e, az utóbbi készítőit egyébként inkább csapónak vagy szűrcsapónak nevezik a gyapjú feldolgozásának legismertebb munkafolyamatáról, pedig a szűrcsapók, sőt a fürtös gyapjúszövetet előállító gubacsapók is szövéssel állítják elő terméküket. A posztósok, (gyapjú)csapók, gyapjúművesek mesterségükkel a szabókhoz, főként a szűrszabókhoz kapcsolódtak, nem egyszer maguk is készítették az egyszerű szúrt, sőt kereskedtek is termékeikkel. Ugyancsak közel álltak a posztónyírőkhöz is, akik a bolyhos posztót nyírással finomították. Északkelet-Magyarország egyeden szabad királyi városában, Kassán már a 14. század végétől megjelennek a gyapjúszövők, akik szürkeposztót, a város német lakosságának nevén lódent gyártanak, s a 15. század elején már több mint 10 gyapjúszövő, magyar nevén csapómester működik a városban, s az 1514. évi úrnapi körmenetben a céhek között már a posztós (Tuchmacher) társulat is képviselteti magát (alakulásuk pontos ideje ismeretlen). A kassai posztósok a környék birtokosaitól veszik a gyapjút, az 1620-as években Keczer Pál ófalui birtokos követeli Lőrinc kassai posztóson a több száz „rima" gyapjújának árát.

1 A 17. század folyamán azonban már inkább szűrposztónak nevezik terméküket a kassai posztósok, s céhük neve is csapócéh, amelynek a kassai városerődben külön toronyra kell felügyelnie, igaz, ez a torony 1658-ban puszta állapotban van,