Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Posztósok, szűrcsapók, gubások (Gyulai Éva)

ami a mesterség recessziójára mutat.

2 A 17. századi kassai árszabásokban sem mindig jelennek meg külön a csapók, termékeiket egy 1625-ben Kassán készült árszabásban a szabókéi között sorolják fel, akik ekkor fehér és szürke szűrposztóból, ennél durvább darócból dolgoztak, de végekben is árulták a szűrcsapók termékeit, a jó darócot, szűrposztót, nemezt, illetve késztermékeiket: tarka pokrócot, hagymánt (lópokrócot).

3 1635-ben Kassa tanácsa a szűrcsapócéh termékeinek árát is megszabta, egy vég szűrposztót 5,50 Ft-ért, egy fejér szűrposztó singjét 21 dénárért adhatták, a legolcsóbb a tarka pokrócnak való volt, 15 dénárt kérhettek singjéért.

4 A 16. században Szikszón is dolgoztak csapók Abaújban,"

1 de a vármegye gyapjúműves centruma a 17. században Göncre tevődik át, ahová feltehetően a kassai gyapjúművesek egy része is áttelepül.

6 Bár már a 16. században működnek Göncön csapók, céhük csak a 17. században alakul, amelynek népes voltára, nívójára mutat, hogy legénytársasága is volt, „az csapó mesterbéli ifjú legények" 1663. február 21-én külön szabályzatot szereztek.

7 A gyapjúművesség sokkal fontosabb régiója Gömör vármegye. Ahogyan a kassai barhentszövők kiváltsága a középkorra nyúlik vissza, a régió legfontosabb gyapjúfeldolgozó centruma, a gömöri szűrművesség szerveződése is a 15. századra datálódik. Gömör megyében Rimaszombat középkori céhei között a posztósoknak (vagy gyapjúszövőknek) már 1461-ben egy kallómalmot adományoz a Rima folyón a földesúrnő, Rozgonyi Borbála. A posztósoknak még úrnőjük férje, Szécsényi László adta a kallómalmot, vagyis kiváltságaik is korábbra mennek vissza.

8 A posztókészítők társulata élén ekkor 4 dékán áll, ami népes céhre enged következtetni. Források híján nem tudjuk, milyen minőségű posztót állítottak elő a rimaszombatiak, minden bizonnyal a középkorban szürkeposztóként ismert fajtát. 1611-ben már a csapócéh kap szabályzatot földesurától Rimaszombaton, amelyet 1741-ben és 1784-ben az uralkodó is megerősít,

9 igazolva, hogy a város a rendiség utolsó századában is a gyapjúszövés egyik központja maradt. A szűrposztó készítésének másik központja Rozsnyó, ahol a 17. században (és korábban is) működtek kallómalmok a város határában a Pozsálóról lefolyó patakok mellett. Itt óriási, fából ácsolt kádakba folyt a patakok friss vize, innen merítették a kailatáshoz szükséges vizet.

10 Rozsnyón már 1632-ben céhük van a szűrcsapóknak, de olyan óriási a kereslet a szűrposztó iránt, hogy 1692-ben a szabók kérik Rozsnyó tanácsát, hogy engedjenek kontár, vagyis céhen kívüli csapókat a városba, mert a csapók kevesen vannak, kevés szűrposztót készítenek, s azzal is üzérkednek, vagyis nem a helyi szűrszabóknak adják el." A kontár csapók nemcsak posztókészítéssel foglalkoztak, hanem, ha kellett, a süvegek filcét is elkészítették, a 17. század első felében kontár gyapjúcsapók dolgoztak a kassai süvegeseknek.

12 Ugyancsak virágzó szúrcsapóipar működött Gömör két másik mezővárosában, Jolsván és Ratkón is a 17. század-