Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Takácsok, vászonfehérítők és kelmefestők (Gyulai Éva)
szabásai. A takácsok éppen abban különböztek a háziipartól, hogy külföldről beszerzett pamutot is szőttek, illetve pamutszálat is kevertek a lenfonálhoz. A kassai takácsok már 1481-ben elérik, hogy a város tanácsa rajtuk kívül senkinek se engedje, hogy négynyüstös abroszokat szőjön, s azt vörös pamuttal vagy „fanallal" (= fonallal) díszítse, a céhen kívüli iparosok pamuttal és vörös fonállal csak kendőket szőhetnek. 33 Kassa 1635-ben a takácsoknak adott árszabásában van „legvékonyabb fonalból" készült abrosznak való vászon és „alább való" vászon, van másfél sing, 1% és 1 sing szélességű, ha a fonal vastagabb („temérdekebb") 1 sing vászon megszövéséért kevesebbet kérhetnek. A legtöbbet a vékony vászon szövéséért kérhetnek (1 sing — 8 dénár). j4 A homonnai takácsok 1679. évi szabályzatuk szerint vékony lenvásznat, kendervásznat és vastagabb (kender)vásznat gyártanak, a felsorolás egyben minőséget is jelent, amely a szövésért kérhető díjat is meghatározza. 3:> 1701-ben egy abaúji lista 12—16—18-20 pászmás kender- és lenvásznat sorol fel, illetve háromféle abrosznak valót: ún. morváit, sújtásost, illetve „ki mintegy almával hányott", vagyis színes fonallal almamintát szőttek bele. De szőnek törölközőt és pamutos, szépen formált „asztal keszkenőt" is. 36 1744-ben Kassán 7 felsőmagyarországi vármegye, köztük Borsod, Abaúj, Gömör, Zemplén és Torna képviselői részletes limitációt készítenek az országrész kézműipari termékeiről, amelyben a takácsok termékeit már pozsonyi rőffel mérik a korábbi sing helyett. Az árszabásban „szép vékony és középszerű ötfertályos (ti. szélességű), háromfertályos (régen: egysinges) vászon", „szép vékony ötfertályos lenvászon", valamint „virágos szép abrosz" is szerepel. 37 A takácsok, akiknek a 17. századtól a legnagyobb konkurenciát az óriási mennyiségben importált sziléziai és lengyel gyolcsok jelentették, bővítették termékeik listáját, 1819-ben Gömör és Kashont vármegyében már kamuka-munkával (a selyemhez hasonló szövéssel) készült dupla asztalkendőnek való vásznat, teljesebb és fél kamukát, többféle vastagságú grádlit, sőt ötrétű egyveleges színű fonállal szőtt, a félkamukához hasonló vásznat is gyártanak, de nem hiányzik kínálatukból a paraszti keresletet kielégítő hagyományos zsák- vagy négynyüstös vászon sem. 38 Borsod megye 1770. évi limitációjában a takácsok korabeli termékeinek hierarchiája is szerepel a finom, selyemszövet mintájára készített abrosznak való vászontól a lenvászonon keresztül a kendervásznon át a négynyüstös zsákvászonig: „kamuka-formára szövetett vékony asztali eszköz (1 rőf = 25 d), kenderből szövetett és annál is alább való asztali eszköz (15, 6V2 d), szép vékony, ötfertályos szélességű [len]vászon, annál vastagabb, 1 rőf szélességű, annál is alábbvaló s keskenyebb (18, 16, 6 d), kenderből szőtt ötfertályos szép vékony vászon)', alábbvaló 1 rőf szélességű, annál is vastagabb (15, 10, 5 d), cseléd ruhájának szövetett közönséges vászony, annál is vastagabb s keskenyebb (4, 2'/2 d), zsáknak való négynyüstös vászony (2'/ 2 d)". 39 Rozsnyói takácscéh táblájának elő- és hátoldala (Rozsnyó, BMR)
