Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BEVEZETÉS - A 18—19. századi iparfejlődés sajátosságai (Veres László)

mellett fekvő középkori mezőváros jelentős kézművessége több iparággal, köztük a kassai gyapjúművesség lehanyatlása után fellendülő gyapjúcsapó mesterséggel, illetve a csizmadia- és fazekascéh tevékenységével. Az iparágakat a regionális jellemzők mellett a kézművesség fejlődésének általános ismérvei határozták meg, vagyis a ruházati ipar, főként a szabók és vargák mesterségének túlsúlya. A legkorábbi céhek, és a legelterjedtebbek is a két mesterség művelőiből kerültek ki, s a mezővárosi és falusi kézműiparra jellemző volt a szakmák átfedése, a specializáció céhes keretei inkább csak Kassát jellemezték. A szűcsök és a szabók, a süvegesek és a szabók, a szűrcsapók, a szűrszabók és a gubások, a vargák és a tímárok tímárvargaként gyakran egy céhben működtek, sőt többször egymás mesterségét is folytatták, amit sokszor tiltottak a szabályzatok. A céhek vonzáskörzetének talán még a joghatóságnál és rekrutációnál is fontosabb mutatója a piackörzetek kialakulása. A gömöri gyapjúművesek regionális vezető szerepét jelzi, hogy termékeik minden 17. századi árszabásban szerepelnek, a kassai anyacéh által adott szabályzatokban sok helyen szerepelnek a kassai kézművesek által kikényszerített engedmények. A legtöbb céh azonban kisebb vásárkörzettel rendelkezett, kézműveseinek éppen a környék igényeinek kielégítése volt a célja és funkciója, akár a felső-zempléni mezővárosok, akár a Hegyalja, akár Miskolc, akár az abaúji Mecenzéf és Jászó, akár Rimaszombat, Rozsnyó piackörzetére gondolunk. A céheknek a szűkebb régióban betöltött szerepét a késztermékek gyártásán felül éppen az ún. váltómívelés és javító-szolgáltató tevékenység mutatja, a céhek nagy része ugyanis a vásári áruk gyártásán felül megrendelésre dolgozott, illetve javítással foglalkozott, így a korszak legnépesebb kézműipari ágai, a szabók, a vargák, a kovácsok mestersége, illetve a faipar és építőipar szektorai feltételezték a megrendelő és mester személyes kontaktusát. A. 18—19. s%á%adiiparfejlődés sajátosságai A török uralom alatt álló országrész visszafoglalása és az azt követő évtizedek történelmi eseményei óriási terheket róttak Északkelet-Magyarország népérc is. A Rákóczi-szabadságharc gazdasági terhei, a pestisjárványok vérveszteségei emberfeletti megpróbáltatást jelentettek az itt élőknek és az újonnan betelepülőknek egyaránt. Az 1715—20. évi országos összeírások szomorú képet festenek a térségről. A pusztításoknak leginkább Borsod és Gömör volt kitéve. 1720-ban csupán 1636 háztartást írtak össze Borsodban. Az újabb statisztikai kutatások szerint a lélekszámot — figyelembe véve a kihagyottak nagy számát —, általában az összeírt háztartások tizen-