Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
BŐRIPAR - Szűcsök (Veres László)
esztendőben, ugyan néhai második Felséges Kegyelmes Rudolphus császár" által 1578-ban megerősített oklevél szerint. 12 A privilégium a céhbe állásra, a kölcsönös segélynyújtásra, a szabályok betartására, az inasok és legények fogadására vonatkozóan a korszaknak megfelelő, általánosság szintjén mozgó előírásokat tartalmazta. Sajátosságként minősíthető a kötelező lakomák biztosításának túlzott jelentősége és részletezése. Az inas szegődésekor „az egész Mestereknek tartozik három forintokat, két pint bort, a czéh Mesternek eötven pénzt, Templom ditsősségére egy font viaszt adni. Az őt fogadó mester két tál ételt, három font pecsenyét, egy fehér kenyeret és két pint port szolgált fel a mesterelmek. Az inast szegődési ideje alatt az első két évben egy ködmön, egy pár ing és egy saru illette meg. A harmadik esztendőben a mestere 1 forint értékű báránybőrrel és egy gyolcs inggel tartozott neki". Az inas „három apró esztendejét kitöltvén" úgy válhatott mesterlegénnyé, ha a mestereknek 3 forintot fizetett, s vacsorára adott négy font pecsenyét, egy fehér kenyeret, „két pint bort", továbbá a „Templom ditsősségére két font viaszát". A szűcslegénynek mesterré válás előtt 2 forintot kellett adni „keöszeöneö pohara", egy forintot a céh ládájába és három font viaszt az egyháznak. „A melle eot tisztességes tál étek, az elseö három font leves petsenye, a második tormás tsuka, a 3-dik négy font tehén hús káposztával, a 4-ik két tyúk két veleös kontz rizskásával, az 5-dik hat font petsenye, elégséges tzipó és bor, légyen valami alma, dió, mogyoró és retek." A szűcscéh szabályzata eléggé sajátos módon nem viselet, hanem kesztyű készítését írta elő remeklésül. A jelöltnek „két bárány beöreökbeöl két bokor ujjas kesztyűket" kellett a mesterek előtt elkészíteni — „azoknak elegendeö étele s itala légven" — úgy, hogy a szabás után „végyen hozzá négy színeü szellymet, az hárma ugyan sodrás légyen, színére az elseö veres, a 2-dik zeöld, az 3-dik kék, a' 4-ik penig varrni való fejek szellyem legyen, az utan vagy 12 szál ezeüst fonalat vegyen Frantzia kék irhát, peremjere penig vidra beört és igy fogjon varrásához." A céhlevél konkrétan meghatározta a felszabadult legények bérezését is, amely szerint a „Báránybeörnek tsavalasa", vagyis csávában való kiáztatása után a legényt 15 pénz, a farkasbőr után 50 pénz és a nyest bőre után 25 pénz illette meg. Ebből is jól érzékelhető, hogy a szűcsök prémes bőrök kidolgozói és felhasználói voltak egyben. A céhszabálvzat igyekezett egyenlő esélyeket teremteni a céh tagjai között és védelmet nyújtani a kontárokkal szemben. „A báránybeört a városról a' Mester hite nélkeül senkinek ne legyen szabad ki vinni nyereségre." „Senki a' mesterek keozeul eladó beört akarmitsoda légyen, a' Czéh Mester hite nélkeül el ne adgyon." A szabályzat szerint a céh hatásköre 3 mérföldes körzetben terjedt ki. A városban és körzetén belül az idegen mesterek termékeit megvizsgálták és a hibásnak vélt termékeket a céhmester elé vitték. Hiba Miskolci suites céh behívótáblája (Miskolc, HOM)
