Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Szíjgyártók (Veres László)

Svjjgyártócéh pecsétnyomata (Miskolc, HOM) Zemplén mezővárosaiban a szíjgyártómesterség általában kedvezőbb talajra lelt, mint Borsod vármegyében. 1600-ban Olaszliszkán, 1610-ben Tokajban, 1632-ben pedig Sátoraljaújhelyen is megtalálhatjuk a mesterség művelőit.

10 A szíjgyártás a 17. század elejére jellegzetes mezővárosi mesterséggé vált Tokaj-Hegyalján. Az előfordulás aránya és műhelylétszám tekintetében közepes szerepet foglalt el a többi mezővárosi mesterség között. A zempléni céhalapítások egykorúak a szepességiekkel és gömöriekkel. Tokajban a szíjgyártók más hadiipari jellegű foglalkozásokat űzőkkel 1610-ben alapítottak céhet," Sárospatakon pedig önálló céhalapításra került sor 1616-ban. A két céh vidéki mestereit Tarcal, Liszka és Ujhely városában fedezhetjük fel ekkor.

12 A tokaji céh privilégiumát Thurzó György nádor, a patakiakét pedig a város tanácsa adta ki. Mindkét céhprivilégium tartalmában, szakaszolásában kassai hatásról tanúskodik. Patak és Tokaj kivételével a mezővárosok szíjgyártó iparosainak száma 1—3 között volt a 17. században. A pataki céh 11 taggal alakult és fennhatóságát, központi szerepét jól példázza az is, hogy ők ellenőrizték az újhelyi vásárt is. A céh vidéki mesterei révén mintegy 30 km-es körzetben meghatározó szerepet töltött be.

13 A zempléni szíjgyártók feladatköréhez tartozott általában minden hátas és igavonó lószerszám készítése.

14 Borsod vármegyében a szíjgyártómesterség nagyon lassan indult fejlődésnek. Az 1677. évi portális adóösszeírás is csak egy mesterről tudósít.

15 1770-ben már 6 céhen kívüli mestert és 8 segédet vettek számba.

16 A mesterek kivétel nélkül idegen származásúak voltak. Ketten (Hartmann Friderik és fia) „Burkus ország"-ban, Magdeburgban születtek. Ketten kassaiak voltak, míg egy-egy fő Stószról és Selmecről települt be Miskolcra. Mind a 6 mester a kassai szíjgyártócéh landmaistere volt.

17 A miskolci szíjgyártók 1792-ben alapították meg céhüket, miután a kassai főcéh 1690-ben megújított privilégiumának másolatát megkapták a szabad királyi város tanácsától.

18 A korábbi céhlevelek megújítását tartalmazó kassai privilégium cikkelyeinek száma és tartalma alapján rendkívüli azonosságot mutat a hegyaljai és gömöri céhlevelekkel is, hitelesen közvetíti a 17—18. századi szíjgyártócéhek életét. Az általánosan jellemző adatokon kívül (vallási élet, inas- és legény fogadás, céhbeállás feltételei, szolidaritás stb.) számunkra fontos az, hogy a Kassán kívüli céhek a privilegizált céh fő ládájának meghatározó szerepét elismerték. A céhek kötelesek voltak bevételük felét a kassai főcéhnek befizetni, s ha új tag lépett soraikba, akkor az 50 frt-os belépési díj fele is a kassaiakat illette meg. A főcéh szabályai szerint a remeklés előírásai egységesek voltak. A mesterjelöltnek munkái „Két csinossan és tökélletesen készült munkák légyenek u. m. Egy Pár Lóra való Német Hám Szíj estrángokkal és egy ugyan csinosan el készült Német Nyereg Szerszám, hozzá járulván egy pár ökör Bőr jó ki készítésével együtt".

19 A remeklés előírásai azért lényegesek számunkra, mert a korábbi kassai céhlevelekből ismert magyar lószerszám ' ^%íjgyártócéh privilégiumának részlete, 1796. (Miskolc, HOM)