Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Vargák (Veres László)

tevékenykedett. Az első céhállítások Rozsnyón és Varannón történtek 1570-ben és 1590-ben. A rozsnyóiak céhlevelét Kassa tanácsa adta ki, míg a varannóiakét Báthory Kristóf erdélyi fejedelem.

14 A 17. században aztán majdnem minden nagyobb településen megalakultak a vargák iparos szervezetei: Jolsva 1609.; Patak 1609.; Ratkó 1612.; Dobsina 1635;Újhely 1639.; Rimaszombat 1649.; Nagymihály 1651.; Tállya 1653.; Homonna 1679.

13 A gömöri céhek kivétel nélkül Kassától kapták kiváltságleveleiket, ami magától értetődik, mert ez a vidék hagyományosan a szabad királyi város vonzáskörzetébe tartozott. A zempléni céhek privilégiumai kiadványozok tekintve már eléggé vegyes képet kapunk. Összességében ez a vármegye is Kassa vonzáskörébe tartozott, s ebből következően a céhállítások nagyobb része Kassának köszönhető. Kassa mellett azonban egyes esetekben érvényesült a földesurak szerepe is, és különös jelentőségűnek számított a céhállítások terén Sárospatak. A pataki tanács kezdettől fogva nemcsak a saját jurisdictiója alatti területre tartotta fenn céhállítási jogát, hanem a környező települések mestereinek kérésére is állított ki céhlevelet. Ujhely kezdetben teljesen az uradalmi központ szerepét is betöltő Patakhoz alkalmazkodott. A helyi magistrates itt is gyakorolta ugyan a céhek feletti felügyeleti jogát, de a pataki eredetű céhek esetében sárospataki convocatusokkal jártak el.

16 Összességében Sárospatak a zempléni filiációs hálózatban a lokális központ, egy alsóbb közvetítőcentrum szerepét töltötte be. Az elmondottak hangsúlyozása megítélésünk szerint azért lényeges, mert a többi céhállítással ellentétben a pataki lokális szerepkör a vargacéhek esetében egyáltalán nem érvényesült. Ujhely vargái I. Rákóczi Györgytől szerezték kiváltságlevelüket, és a külsőségekben is igyekeztek kifejezni a Pataktól való függetlenségüket. Egyenesen megkövetelték, hogy „a nagytoronyai, kistoronyai, csernahai és borsü vargák is az újhelyi céhhez hallgassanak".

1 A tállyai, a nagymihályi és a homonnai mesterek is inkább a kassaiakhoz való tartozásukat hangoztatták, ami nagyobb függetlenséget biztosított számukra, mint a pataki joghatóság alá való tartozás. A zempléni céhek kiváltságlevelei a varannói kivételével a 17. században születtek. Artikulusaik többsége ugyanazon elvek valóra váltásának szándékát tükrözi, mint amit a korábban ismertetett kassai és miskolci céhlevelekből megismerhettünk. Több esetben azonban a helyi viszonyokat, a helyi gazdasági és társadalmi életből fakadó sajátosságokat is kifejezésre juttatják. A céhes rendelkezések lehetőséget adtak a megözvegyült mesterasszonyoknak a műhely önálló fenntartására is. A céhben szerzett jogokat, vagy ahogyan a céhlevelek mondják: a mesterséget az özvegyek eladhatták. A tállyai vargák céhlevele szerint ezzel a joggal „a nyomorúságra jutott mester" is rendelkezett.

18 A céhek felállásával az iparűző réteg mindenütt céhes és céhen kívüli mesteremberek csoportjára tagolódott. A himpellér vagy kontár meghatározása céhlevelenként másféle. A homonnai vargák céhlevele szerint a céhen kívüli varga vagy tímár