Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Tímárok (Veres László)

Rozsnyói tímárcéh behívótáblája (Rozsnyó, BMR) A miskolci tímár-vargacég ládájának részlete (Miskolc, HOM) A vizsgálatot jelentő térség déli és a délnyugati részét kitevő Borsod vármegyében a tímármesterség létezése aló. századig egyáltalán nem rögzíthető. Iparos neve nem található a városi polgárok összeírásaiban sem. 1521-ben II. Lajos a pesti vargák céhlevelének mintájára kiváltságlevelet adományozott a miskolci vargáknak. A latin nyelvű oklevélben először történik említés a vargák (sutor) mellett a tímárokról (cerdo), akiknek az irhák és bőrök kidolgozásában „bármilyen fajtájúak is legyenek azok ... ravaszság és csalás ne találtassék."

13 A céhlevél kiadását követően a várostörténeti forrásokban csak elvétve találkozunk tímárokra vonatkozó adatokkal. 1609-ben egy számadás a városi „tímár és varga" mesterek munkájáról szól.

16 Ezt követően sem a városi jegyzőkönyvekben, sem pedig a számadáskönyvekben hosszú ideig nem fedezhetjük fel a szakma képviselőit.

17 Ugyanekkor a hagyományos bőripari mesterségek megtestesítői (vargák, csizmadiák, szűcsök) szép számban szerepelnek a forrásokban olyan különleges mesterségekkel együtt, mint az erszénygyártó és a süveges.

18 Miskolc iparosairól szóló kimutatásokban csak 1770-ben jelenik meg konkrét adat tímárokról. Ekkor 3 céhen kívüli mestert és 1 segédet vettek számba, akik zsidók voltak. Ugyanekkor a vargák 40-en voltak, a szűcsök 50-en, a csizmadiák pedig 270-en.

19 A tímárok hollétéről a vargacéh jegyzőkönyvei adnak számot. E forrásban található adatok segítségével megállapítható, hogy a bőrkikészítést a vargáknak nevezett mesterek végezték, akik timsós eljárással kádakban áztatták a bőröket, amelyeket elkészültük után „fehér bőrök"nek neveztek. A vargamesterséggel összemosódott tímártevékenység szigorúan őrködött a „tisztán fenntartott mesterség" felett. Erre való hivatkozással utasította vissza a céh 1799-ben Breznai István ,,Köszöntő"-jét, vagyis remeklésre vonatkozó kérelmét. Breznai „Fischleder készítésből" akart remekelni. „Mivel azonban Breznai István az ún. festett munkától elállni nem akart, köszöntő pénzét a céh visszaadta. Nevezett mester azonban a megyéhez folyamodott, a megye védőszárnyai alá vette, s meghagyta a céhnek, hogy Breznait az általa készített bőrök eladásában ne háborgassa".

20 A miskolci vargacéh tagjainak jelentős része már a 18. század végén kizárólagosan fehértímár vagy magyartímár volt. A vargák, vagyis a cserzési eljárással dolgozó vöröstímárok számaránya egyre csökkent. A mesterek jellemző tevékenysége alapján az 1828. évi országos összeírás készítői végezték el a vargacéh tagjainak tímárra és vargára történő szétválasztását.

21 A kimutatás szerint a céh tagjai közül 24 fő volt tímár és 10 fő varga. Ez tudhatták a pesti magyar tímárcéh tagjai is, mert a német tímárokkal folytatott küzdelmükben a miskolciakhoz folyamodtak segítségért.

22 A vargacéh tímár tagjai az 1820-as években már természetesnek találták azokat a bőrkikészítési eljárásokat, amelyek ellen korábban Breznai István remeklési kísér-