Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Herman Ottó és az evolucionizmus

vélte, hogy a köznapi élet eszközei és tárgyai, a szerszámok és edények (s a többiek) „a történetnek teljesen hallgatag kútfői"*

6 A prehistória, a történelem előtti korok emberiségének kutatása a 19. század második felében hatalmas ösztönzést kapott a mind jobban körvonalazódó paleontológia, magyarul őslénytan példája és metodikája által. A korjelző „vezérkövületek", s a hajdani élőlényeknek a földtörténeti korokat, rétegeket képviselő maradványainak a mészkőbe, borostyánkőbe, palásodott kőzetekbe zárt növényi és ákati eredetű formáknak, anyagoknak aprólékos elemzése, rendszerezése vezetett el a földtörténet, s az élővilág történetének egyre jobban szakaszolható, megismerhető folyamatához. Az evolúciós leszármazási láncban ugyan sok volt még a missing link, a hiányzó láncszem, de maga a folyamat mégis követhetővé vált. A történed rétegződés koncepciója az archeológiában, az etnológiában, sőt az ősnyelveket, nyelvcsaládokat vizsgáló nyelvtudományban is gyökeret vert. 1890-ben a „tárgyi ethnographia" jelentőségét már a folklórkutató, ciganológus Herrmann Antal is világosan látta: „E tárgyak a nép házi életének kegyelettel őrizendő ereklyéi, múltjának mintegy megjegecesedett tanúi, kultúrtalaja képződésének úgyszólván geológiája, művelődési történetének hiteles helyei és archívumai [= kútfői], amelyekből egykoron talán fénysugár derülhet az ősidők homályára, megoldást nyerhet a történelem nem egy rejtélye, mert a népélet használati tárgyain ott hagyja nyomát valamennyi történelem előtti és történeti korszak, minden átalakulás, a lakóhely minden változása, a más népekkel való minden érintkezés."

17 A tárgyak mekett a szájhagyomány, a kollektív emlékezet „mélységes kútja" is az őstörténeti kutatás látókörébe került. Különösen az „ősvakás", a mítoszok, a teremtés- és eredetmondák, a népmesék, eposzok, mondák gyűjtését, elemzését egész Európában felkarolták. A Grimm-testvérek, a Kalevala, a Kalevipoeg példáján felbuzdulva 1892-ben a Folk-Lore Society és a Royal Anthropological Institute fogott össze, hogy a kelta, az angolszász és a viking hagyományokat feltárják a brit szigeteken. írek, skótok, walesiek, franciák már előbb kezdték a kelta hagyaték tanulmányozását.

18 Tanulságos megfigyelni a történeti réteg fogalmának kezelését a hazai etnográfiában és régészetben. Ugyanis a kutatók anélkül használják, hogy tartalmi meghatározására kísérletet tennének. A szórványos definíciókban közös az a természettudományból kölcsönzött szemlélet, amelyet a prehistóriával foglalkozó ősrégészek, nyelvészek és etnológusok a paleontológusoktól vettek át még a 19. század folyamán. Herman Ottó a „természettudományos módszert" Virchow, R. nyomán ismertette, aki Lubbock, J. (1834—1913) könyvének német kiadásához írott előszavában (Die vorgeschichtliche Zeit..., Jena, 1874) kifejtette, hogy az élő szervezetek 16 Idézi: SZULOVSZKY 1999. 153. Lényeges eredmény Henszlmann Imre: Magyarországi régészeti emlékek című műve is. A hazai régészet nagykorúsodása azonban Pulszky Ferenc tevékenységéhez köthető, aki 1869-1894 között a Nemzed Múzeumot igazgatta, s a magyar régészet nemzetközi elismertségét kivívta. Lubbock Prehistoric Times című könyve magyar fordításának második kötetéhez írt tanulmányértékű előszavában régészeti és recens néprajzi tárgyak párhuzamait is említi. Rámutat, hogy a Stomfa környéken kiásott csigavonalú karperecek párhuzamát a Xantus János által Borncóból hozott dayak ékszerek között találta meg. Lásd LUBBOCK 1876. II. LIV-LV. 17 HERRMANN 1890. 20. 18 Lásd ehhez: HO FER 1997. 10. és ott idézett műveket.