Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

BALÁZS GÉZA: Anyanyelvápolással a közművelődésért

Kálmán alakítója és mozgatója is volt az eseménynek. Herman Ottó is fontosnak tartotta a tudomány eredményeinek terjesztését, a közművelődést, Szily Kálmán is.

6 Szily Kálmánt nehezen is lehetne kiradírozni a nyelvészetből, mert természettudós létére azért mégiscsak a máig nagy hírű Magyar Nyelvtudományi Társaság, valamint a Magyar Nyelv című folyóirat megalapítója (1905), és ez utóbbi első szerkesztője is volt (1905—1924). Valamint neki köszönhetjük A magyar nyelvújítás szótárának megszületését is (1902, 1908). Herman Ottó esetében hasznos tanulmányokról, felismerésekről, nyelvi területek úttörő fölfedezéséről, nyelvújító tevékenységről adhatunk számot, de ilyen átfogó munkákról nem számolhatunk be. Azt azonban ne feledjük, hogy a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapításában azért közreműködött, például azzal, hogy a K. M. Természettudományi Társulat alapszabályát elhozta, s annak mintájára írták meg a nyelvészek a maguk alapszabályát. 3. Mielőtt Herman Ottó nyelvészeti munkásságát számba vennénk, nyomozzunk az után, hogy honnan eredeztethető Herman Ottó nyelvészeti szemlélete? Pontosan nem tudjuk, s írásaiból az is látszik, hogy rendszeres nyelvészeti ismeretanyaga nem volt. Művelt, tájékozott és az anyanyelvéért elkötelezett ember volt. És ez nem kevés. Talán ezért is rosszul érezné magát, s sietne vissza a hámori temetőbe. Tudjuk, hogy kapcsolatban volt jeles nyelvészekkel, olvasta a Magyar Nyelvőrt (1872), a korban a nyelv legfrissebb jelenségeire legjobban reagáló folyóiratot. Életrajzából tudjuk,

7 hogy az Erdélyi Múzeum Egylet kolozsvári múzeumában mint konzervátor (preparátor) dolgozott Brassai Sámuel igazgatósága alatt. Bár baráti vagy tudományos kapcsolat nem szövődött közöttük, azt azonban meg kell jegyezni, hogy Brassai Sámuel ugyancsak a kor neves polihisztora volt, akinek a magyar mondattal kapcsolatos kutatásai még a mai legmodernebb nyelvészeti kutatások számára is példaértékűek. Sőt, akad, aki azt állítja, hogy Brassai a generatív mondatelemzést is megelőlegezte néhány észrevételével. Az ő beosztottja volt Herman Ottó. Szily Kálmánnal való párhuzamokra és kapcsolatokra már utaltam, de itt kell megemlíteni, hogy Szily írt előszót a pókfaunáról szóló könyvéhez. És hozzá kell tenni azt is, hogy Szily nem említi Herman Ottó munkásságát az 1902-ben megjelent A magyar nyelvújítás szótára című összefoglaló munkájában. Ennek okát abban látom, hogy Szily elsősorban a köznyelve összpontosított, Herman Ottó nyelvújító tevékenysége pedig inkább a szaknyelvekre terjedt ki. Ugyancsak nem található utalás Herman Ottó tevékenységére a korszak szaknyelveit („műnyelveit") összefoglaló Freeskay János-féle Mesterségek szótárában (1912). Ennek okát abban találhatjuk meg, hogy Freeskay a klasszikus ipari mesterségeket vette számba (az ácstól a zongorakészítőig), míg Herman Ottó nyelvi búvárlatai és újításai az „ősfoglalkozások",

8 illetve a természettudományos műnyelvekre (pókászat, bőregerészet, madarászat, halászat) terjedt ki. 6 Szily Kálmán nyelvészeti munkásságának időszerűségével egy korábbi cikkemben foglalkoztam. Vö. BALÁZS 2001. 7 KÓSA 1980. 6. 8 A konferencián hallottam, hogy magát az „ősfoglalkozás" szót is Herman Ottó alkotta meg.