Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
HÁLA JÓZSEF: Adalékok Herman Ottó és Jankó János kapcsolatához
Ortutay Gyula a magyar ház eredetével kapcsolatos vita idejére tette Herman Ottó és Jankó János heves küzdelmének kezdetét. 63 Gunda Béla cikke 64 nyomán e sorok írója 65 és később Paládi-Kovács Attila 66 úgy vélte, hogy kettejük kapcsolata Hermannak Jankó kalotaszegi monográfiájáról írt éles hangú kritikája miatt romlott meg. A fiatal kutató „nagy mérséklettel" válaszolt a bírálatra, amelyet azonban Gyulai Pál, a Budapesti Szemle szerkesztője nem közölt. 67 Jankó még hallgatott, de később megbánta, hogy nem vette fel a kesztyűt, amint ez a Lóczy Lajosnak 1900. szeptember 27-én írt leveléből is kiderül: „[...] Teljesen igazat adok Nagyságodnak abban, hogy 10 év előtt szanálhattam volna a harczbek okok forrását. Herman úr már akkor szélhámoskodott a tudományos kritika terén s bizony már akkor le kellett volna bunkóznom őt. Csak a magam nagy türelméről és önmegtagadásáról tettem bizonyságot azzal, hogy ezzel 10 évig vártam. 10 évvel ezelőtt Nagyságod tartott vissza a harcztól, s igaza volt, hogy visszatartott; de ma senki nem tarthat vissza. [.. .]" 68 Tehát viszonyuk 1892-ben még nem mérgesedett el, az alábbiak bizonyítják, hogy ez csak később következett be. Jankó János ragaszkodását példaképéhez nemcsak a Herman Ottóhoz írt korábbi levelek, 69 hanem az 1892-ben írtak is igazolják. Könyvet és halászati adatokat küldött „Kedves Herman Bácsi!"-nak, 7u másik levelében „Tisztelt Herman bátyám!"-nak, 71 majd ismét „Kedves Herman bácsi!"-nak 72 szóktotta. 1892. szeptember 23-án véleményét kérte egy cikkéről, amelyben halászati kutatásainak megkezdéséről is értesülhetünk: melyek közt a Kalotaszegre vonatkozó adatok is vannak; kérésemre megígérte, ha hazamegy, azt nekem lemásolja és megküldi. A másolatot megkaptam, de sem a könyv, sem a szerző czíme nem volt rajta, sőt azt ismételt kérésemre sem tudtam megkapni. E másolat főként a kalotaszegi lakodalmi szokásokat ismerteti, s én az úton arra használtam, hogy meggyőződjem arról, mely szokás volt csak régen - az illető czikk vagy könyv megírása idejében - életben. Budapestre visszatérve, anyagomat összeállítottam; ebben a házasságról szóló fejezet 20 V2 oldal s ebből 20 oldal kizárólag a helyszínén általam gyűjtött eredeti anyag, Y2 oldal (20 sor) pedig az, a mit abból a másolatból vettem át mint olyat, a mi tényleg csak régen volt szokásban s így én magam nem észlelhettem, fel nem jegyezhettem. Ezt a 20 sort tényleg kiírtam a másolatból s nem idézhettem, mert szerzőjét nem ismertem, hol jelent meg, azt nem tudtam, az eredeti nyomtatványt a saját szememmel nem láttam s arról beküldő ismerősömtől felvilágosítást nem kaptam. Herman úr, a ki véletlenül ismerte Kőváry czikkét, felfedezte, hogy az a 20 sor abban van meg, s rám sütötte a plágium bélyegét. Ez a dolog így történt, ha hibáztam, beismerem, de rendkívüljellemei Herman urat, hogy engem, akkor még fiatal kendőt — mert én akkor 22 éves voltam s a Kalotaszeg monographiája első néprajzi tanulmányom volt — így akart agyonütni a^al a 20 sorral, a melylyel szemben én a Kalotaszegről 204 oldal olyan általam összegyűjtött eredeti anyagot adtam, a melyet a^óta is forrásként idéznek a magyar és német irodalomban egyaránt. [...)" (JANKÓ— SEMAYER 1900a. 30-31.) « ORTUTAY 1960. 263. « GUNDA 1935. 635. 65 HÁLA 1993. 322-323. ^ PALÁDI-KOVÁCS 1993. 301. ùl LÓCZY 1892. [4-6] 68 JANKÓ 19001. 69 Pl. JANKÓ 1889. 70 JANKÓ 1892d. 71 JANKÓ 1892c. 72 JANKÓ 1892f.
