Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HÁLA JÓZSEF: Adalékok Herman Ottó és Jankó János kapcsolatához

tartva, mint előzmény nélkül való eredeti kutatás eredménye. Pedig kétségtelen dolog, hogy szerző vagy Kőváry eredeti, vagy R. Ensel átvett leírását ismerte s hogy — ha az ő leírásának lényegesebb eltérései valóságon alapúinak — mint mondani szokás, provocálva volt az egybevetésre, a múlt és jelen közötti eltérések kimutatására, illetőleg a Kőváry-féle leírás esetleges hiányainak kijelölésére. [...] El is búcsúzom e szakasztól, még pedig szerzőnek az e szakaszt megnyitó szavaival: »A kalotaszegiek házassági szertartása századok tisztes nyomait hordja magán s mintegy képlete az ősmagyar családi élet folyamának (ez a rész szórói-szóra Kővárytól van véve). Ép ezért rendkívük figyelemmel voltunk (nos!) a régebbi lakodalmi szokások nyomozására is, hogy megmenthessük...« Hogy mik legyenek azok az enyészettől megmentett szokások, azt senki sem tudhatja, mert a mi »regen«, vagy »regibb idoben« jelzővel van adva, az mind meg volt már örökítve a Kőváry czikkében ezelőtt harmincznyolcz, dr. Jankó születése előtt pedig mintegy tizenöt esztendővel; és sok századdal Phaedrus III, meséjének keletkezése után"

59 E kérdésben igaza volt Hermannak, mert Jankó kötete IV. Házasságkötés című fejezetének már az első mondata

60 valóban szó szerint megegyezik a Réső Ensel Sándor könyvében olvashatóval.

61 E fejezetben később is, néha kissé átalakítva (például múlt időbe téve) hivatkozás nélkül közölte a Réső Ensel művéből vett mondatokat. Jankó János ezt később, egy Herman Ottónak írt levelében így magyarázta: „Kedves Herman bácsi! [...] 1.) Kezdem a gyónáson. Én idei utamra segélyt kértem az Erd. Múzeumtól és a M. Földr. Társ.tói. Kérvényemben a következő passus állott: »Programmom ugyanaz, mint amelyet a mellékelt 'Kalotaszeg'-ben követtem, de a kritika teljes figyelembe vételével«. Azt hiszem, ha kijelentem, hogy e kritika alatt a Herman Ottóét értettem, teljesen meggyóntam. Amit még hozzá fűzök ehhez, nem mentegődzés csak részemről egy tény elmondása. Tudom, Herman bácsi a plágiumért haragudott legjobban. Igen kérem engedje meg ennek az elmondását minden szándék nélkül egész világosan. Mikor a Kalotaszegre lementem, előzőleg Réső egy két adatát jegyzőkönyvembe beleírtam, de — bizva memóriámban — a forrást nem Írtam fel. Ebbe a könyvbe jött belé az uton minden egyébb adat. Az idézett jegyzethez folytatólag Írtam a lakodalmi szakásokat le. Mikor pár hó múlva jegyzeteim feldolgozásra kerültek, nem lévén megjegyezve hogy a plagizáltnak jelzett néhány sor honnan van, azt hittem saját feljegyzésem az. Én tehát teljesen öntudadanul és akaradanul követtem el a plágiumot, a hiba akkor történt, mikor jegyzökönyvembe bejegyeztem a pár sort, hogy az uton majd emlékezzem rá, de nem Írtam hozzá a forrást, amiről később megfeledkeztem. Hogy ez igy volt, arra becsületszavamat adom. A világ előtt ennek elmondása a dolog lényegén nem sokat változtat, de Herman bácsi talán enyhíteni fogja felettem gyakorolt ítélete szigorát. [.. .]".

62 y> HERMAN 1892. 144-145. « JANKÓ 1892a. 139. « RÉSŐ ENSEL 1867. 170.; forrása: KŐVÁRY 1853. 62 JANKÓ 1892f. [2|; Jankó nyolc evvel később némileg másképpen emlékezett az esetre: „[...] Nos, hát lássuk ennek a plágiumnak történetét! A Kalotaszegen dolgozván, egyik a jegenyei fürdőn időző ismerősöm, Csákány János elmondta, hogy vannak neki otthon holmi régi elavult nyomtatványai, a