Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
HÁLA JÓZSEF: Adalékok Herman Ottó és Jankó János kapcsolatához
A könyv fogadtatása általában kedvező volt. Dicsérte például Hunfalvy Pál, 3<; Gyarmathy Zsigáné, 40 Márki Sándor, 41 K. Weress Sándor, 42 az Erdély 43 az Erdélyi Híradó 44 a Földrajzi Közlemények 43 és a Vasárnapi Újság 46 recenzense. Herrmann Antal néhány bíráló megjegyzést tett, de kiemelte a mű értékeit is. 47 Vámbéry Ármin elsősorban a beható antropológiai méréseket hiányolta, valamint azt, hogy a szerző nem derítette ki a kalotaszegi népnek és hagyományainak eredetét. Egyetértett a kalotaszegiek „tatár rokonság"-a hipotézisének felvetésével és ezzel kapcsolatban több, általa bizonyítéknak tartott adatot is felsorolt. 48 Megjegyzem, hogy Vámbéry egyszer „az általa Magyarországra hozott »tatár« béget, a Qonghirat törzsbek Ishak Mollahozt Bánffyhunyadra is elvitte, aki szintén nem zárta ki a tatár eredet lehetőségét." 49 És Herman Jankó által annyira áhított kritikája is megszületett, amelyben a fiatal kutató számára nem volt köszönet! Terjedelmes, éles, kioktató, néhol gunyoros hangú írásában szinte ízekre szedte a művet. A szerző szemére vetette például (fizikai) antropológiai megállapításainak („tatár rokonság") megalapozadan voltát, szakirodalmi tájékozadanságát, a hivatkozásbek pontatlanságokat, az irodalom használatával kapcsolatos inkorrektséget, a nyelvészetben való járadanságot, kiemelte a hiányosságokat és többek között felszínesnek, kapkodónak titulálta Jankót. Szinte egy jó szava sem volt a műről, „enyhítő körülményként" csupán a szerző fiatal korát emktette meg. 50 Thirring Gusztáv szerint ez az „éles megtámadás" „sem Jankó komoly ambícziójához és becsületes törekvéséhez nem volt méltó, de még kevésbé a bíráló személyéhez." 51 Paládi-Kovács Attilának az a véleménye, hogy féltékenységről és irigységről tanúskodik Herman kritikája, aki meglátta Jankóban a nagy riváUst. 52 Herman Ottó bírálatának két részéhez, a „tatár rokonság" kérdéséhez és a szakirodalom inkorrekt használatához az alábbiakat tartom fontosnak hozzátenni. A kalotaszegi nép egy részének tatár eredetéről már a tájról 1852-ben megjelent első leírásban is olvashatunk: „Lakossai Magyarok és Oláhok, igen kevés másféle vegyülettel [...] Második Rákóczi György fejedelmünk alatt 1658-b. Kolozsvár alól, a' Tatárok tábora kámjok vezérlete alatt, Kalataszegen utazván keresztül N. Várad alá: ennek férj fiait kardra hányta vagy pedig rabszijakra fűzte. [...] Nép száján forgó hagyomány az, hogy a vad tatárok Kalataszeg szép vkágait nem szaggatták le, hanem közikbe tatárhoni fajokat is ültettek, melyeknek terménnyeiből, mint a' Deucakon fején keresztül hajgált 3 y Ellenzék, 1891. 4 ° GYARMATHY ZSIGÁNÉ, 1892. 41 MÁRKI 1892. 42 K. WERESS 1892. « Erdély, 1892. 44 Erdélyi Híradó, 1892. 45 Földrajzi Közlemények, 1892. 46 Vasárnapi Újság, 1892. 47 HERRMANN 1892. 48 VÁMBÉRY 1892. 49 BALOGH-FÜLEMILE 2004. 179. 50 HERMAN 1892. 51 THIRRING 1903. 171. PALÁDI-KOVÁCS 1993. 291, 292.
