Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HÁLA JÓZSEF: Adalékok Herman Ottó és Jankó János kapcsolatához

6. kép. Pákásztanya a kornádi réten, id. Jankó János műve (Herman 0. 1887-1888. I. IV. tábla, oldalszámozás nélkül) irom, ezzel kapcsolatban mennyiszer gondoltam Herman úrra, mennyiszer fejeztem ki vágyamat, hogy bárcsak a Herman úrnak tetszenék, meg győződhetik arról, hogy ez nem captatio benevolentiae, hanem őszinte szó, amit a fiatalsággal járó forrás utolsó szakában az állandó komoly munka küszöbén mondottam el. Elmondottam minden érdek nélkül, lelki kényszer alatt. Lehet, Herman úr tolakodásomért megneheztel, s ez esetben bocsánatot kérek s csalódással bár, de visszavonulok, lehet azonban, hogy soraimat figyelmére méltatja s ezzel nagy megnyugvást szerez nekem. A legmélyebb tisztelettel kész hive Dr. Jankó János."

37 Február 21-én ismét levelet írt Hermannak, amelyben érdeklődött, hogy a könyvet elolvasta-e és ismét a kritikáját kérte: „Kedves Herman bácsi! Nem akarván idő előtt alkalmadankodni kedves Herman bácsinál, igen kérem, legyen szíves engemet arról értesíteni, ha könyvemet már végig olvasta. A bírálatot óhajtom és kérem. Nekem főleg arra van szükségem, hogy a hibákat halljam, s erre talán a levélbek, vagy ha szabad felajánlanom, a szóbek bírálat alkalmasabb. Ha ezen kívül még Herman bácsi a nyilvános bírálatra is akar időt szentelni, ezt oly kitüntetésnek veszem, amire eddig még gondolni sem mertem. [...] maradok tisztelő öccse Dr. Jankó János."

38 "JANKÓ 1892b. 38 JANKÓ 1892c.