Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

/ /. kép. A Tromsdalban nyaraló sátoros lappok állandó putrija (Herman Ottó nyomán) A könyv a Hell és Sajnovics magyar csillagvizsgálókról című függelékkel zárul. Herman Ottó és Lendl Adolf gyűjtőútja a Hammerfesttől északkeletre fekvő madárhegyeken (a legnevezetesebb: Svaerholt) sikeresen befejeződött. Mielőtt azonban visszafordultak volna, továbbutaztak Vardő felé. Mert, írja Herman Ottó: „Legalább érinteni akartam nyomdokait két magyar embernek, a ki a legmagasztosabb tudományszak szolgálatában előttem száz^ és hús% esztendővel tette meg a tengeri útat Throndhjemtől Vardőig vagyis «in fine Europäer, a mint Vardőt leveleik kelte közelebbről megjelöli. E% a két magyar ember a Selmeczbányára való Páter HELL MIKSA, akkoriban a bécsi csillagvizsgáló intézet igazgatója és a Tordason, Fejérmegyében, született Páter SAJNOVICS JÁNOS, ennek a csillagvizsgálásban segítője, hoz^á nyelvész^ is, ki elsőnek vitatta mint magyar a magyar és a lapp nyelv rokonságát. Mindkettő jézus-társaságbeli szerzetes volt. E két magyar ember híres utazására a\ okot [...] a Vénus bolygónak a Nap korongja előtt való elvonulása adta, mely 1769-dik évi június 3-kán volt bekövetkezendő és a mely akkoriban az^ egész^ művelt világ csillagvizsgálóit lázba ejtette. Minthogy egyik pont, a honnan e tünemény észlelhető volt, az^ északi sarkkör európai részébe, Vardőbe esett, Dánia királya, kinek koronájához^ a mai Norvégiának e része akkoron még tartozott, elhatározta, hogy az^ állam költségén csillagászokat küld Vardőbe; annyival is inkább, mert az^ akkori fiölfogás szerint e tünemény szerencsés megfigyelése döntő súllyal bírhatott a Nap parallixisának, tehát a Földtől való távolságának meghatározására. A választás két magyar emberre esett s ők megtették — Bécsből kiindulva — ezt az^ akkoriban a közlekedési eszközök gyarlóságánál fogva igazán főbenjáró veszedelmekkel kapcsolatos útat. Megtették az^ útat 1768-ban, kihúzták Vardőben a telet, bevárták 1769-ben a tüneményt, meg is figyelték s ugyanazon a veszedelmes úton vissza is tértek. Mindenféle körülménynek szerencsétlen találkozása, a tudomány állása és maga a kor, úgy hozta magával, hogy e két magyar embernek önfeláldozó vállalkozásáért csak keserűség jutott bérűi.