Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

6. kép. A. Svartisen egyik jégár-ágának homlokzata (Herman Ottó nyomán) „A norvég jégárak lényegesen különböznek a középeurópai havasok beágyazott jégáraitól. Az utóbbiak fölött magas csúcsok ágaskodnak s ebeknek örök hava a% mely a% aláhúzódó âgya^atos jégárt táplálja, átalakulván előbb hódarává, utóbb a növekedő' nyomástól, jéggé. A norvég jégárak ellenben kéregs^erűen borítják a hegység tetőzetét, sőt akad olyan is, a mely a hegyet háztető módra fedi. Ezért nevezem ezeket borító jégáraknak. A jégkorszakról szóló tan ezekben a borító jégárakban látja az egykori általános és óriási jégtakaró maradványait."^

1 ,J\Aagának a jégkorszaknak föltevése, a mint mondani szpktuk, kézzelfogható jelekre van alapítva, melyeknek képződése illetőleg megjelenése ott, a hol még ma is jégárak vannak, szemünk láttára folyik. A jegyeknek egyik része onnan ered, hogy a jégárak lassan bár, de folytonosan völgyük mentén lefelé haladnak. Homlokzatuk mint legalsóbb s így melegebb színtájba nyomuló résZj leolvadoz s e veszteséget pótolja a tolulds, mely a felső havak nyomásától származik. Ez a tolúlás súrolja a jégár ágyát annyival is inkább, mert a mozgó jég fölszedi a homokszemeket, kavicsokat, melyek sokszorosan metsző természetűek, így jegyeket, karczpkat róvók. Viszpnt a jégár a maga 7. kép. A Svartisen egyik jégár-ága (Herman Ottó nyomán) 12 HERMAN 1893. 414.