Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

A hammerfesti.. .„«Fuglnaes»-fóldnyelv tudományos tekintetben igen nevezetes pont. Legelőször is itt végezte EDWARD SABINE 1823-ban hires ingakísérleteit, melyek a Földnek a sarkok irányában való, némileg lapított alakjára derítettek fényes világot - a mennyiben t.i. itt a sark táján egy adott hosszúságú inga több lengést végeZj mint végez^ a\ egyenlítőn, a miből következik, hogy a Föld vonzó középpontja közelebb esik a Föld sarkaihoz mint az^ egyenlítőhöz^ ebből azután világos, hogy a Föld nem tökéletes golyó-, hanem némileg alma-alakú. Másodszor itt áll a meridián-oszlop, jelezve a 25° 20' délkör végső pontját, a melyet az^ a nagy fokmérés kijelölt, a melyet I. OSZKÁR svéd-norvég király kezdeményezésére I. Sándor és I. Miklós orosz^ czárok támogatásával, svéd, norvég és orosz^ mérnökök a jeges-tengertől a Dunáig kimértek, 1816-tól 1852-ig tartó folytonos munkával. Maga az^ oszlop szép szürke gránitkő, melyet a kissé dűlt földgömb koronáz; ez^ a gömb vörösrézből való (lehet bron\ is) és borítva van a képzelhető legszebb zöld patinával."

10 5. kép. Hammerfest kikötőjéből: a Hajeu-sziget és Fuglnaesfélsziget, a meridián oszloppal (Herman Ottó nyomán) A skandináv-hegységi jégárak — végig és következetesen e magyar (szak)szót használja (!) — mozgásának, olvadásának felszínalakító hatásáról, s a jégkorszakokéról a Herman Ottó által írt bekezdések java jelenleg is megállja a helyét, s változatos, szép fogalmazásmódja miatt mai tankönyvekben is elkelne: „... a Svartisen óriási hómező [...] szakadatlan sorban bocsátja a tenger felé jégár-ágait, melyeknek össze-vissza repesztett és döntött óriási jéghomlokzata abban a felséges halaványzöld színben játszik és csillog a mely a jég tulajdona. Ezek a jégár-ágak különösen a Holland-fjord végében közelítik meg a tengert. És a\ egész^ Svartisen éppen úgy, mint a Skandináv-félsziget belsejében fekvő Jostedalsbrae és a Folgefond, hegyhátborító természetüknél fogva különböznek a középeurópai Alpesek jégáraitól, melyek mélyedésekbe vannak ágyazva. A skandináv borítók éppen ezért nyilván a jégkorszak maradványai."

11