Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

kopár helyeket alkot. A. porondrétegek azt idézik elő, hogy a főidnek bármily nagy átáztatása után a szikkadás igen gyorsan következik bé, úgyhogy a völgyekben is a legfeneketlenebb sár kéthárom nap alatt tökéletesen megszikkad. A szikkadást még az^ is segíti, hogy a Mezőség ha szabad úgy fejeznem ki: egy szélmedret képeZj mely a% ország leghatalmasabb hegyláncait nevezheti partjainak, amelyek szélrohamaikat ide irányozva, hatalmukat itt szokták kitombolni. A porondgömb-képződés szerte el van terjedve, s egy, a maga nemében igen sajátságos jelenséget mutat. A vidéknek bár futólagos átutazásakor ugyanis mindjárt feltűnnek a falusi kovácsműhelyek előtt alkalmazott igen jeles minőségű, durvább és nagy köszörűkövek; továbbá a% a körülmény, hogy minden látogatottabb kút egy többnyire tökélyesen kerek, 4-5 hüvelyknyi vastag porondkő lappal van fedve, melynek a\ átmérője gyakran az^ ölet is tetemesen meghaladja. Figyelmesen vizsgálva, könnyen reájövünk, hogy a\ élesítő eszközt úgy, mint a rendes kútfedelet, a természet műhelye szolgáltatja. A\ elsőbe a% ember éppen csak a tengelynek szánt lyukat vési. így agötzi hegyoldalban láthatjuk, hogy a porondkő vízszintes rétegekben fekszik. [...] Egy másik jellemző sajátsága a domborodásnak a csúcsok rendesen ismétlődő alakjában, a szakadásokban, vagy olykor inkább omlásokban, és a\ ún. halmokban fekszik. [...] Ezek mindig ott jelentkeznek, ahol a hegyhát hirtelen szakadást képez, vagy ahol a hegyoldal omlást mutat. [...] A szakadásokat és omlásokat rendesen csak gyér növényzet lepi el, holott a halmok rendesen gyepesek." [...]" (Valószínűleg ez az Erdélyi-Mezőség jellemző suvadásos formáinak első leírása.) ,^4-^i mármostan a mesterséges tavak korát a keletkezésük kérdését illeti, egy pillantás meggyó\ arról, hogy évek százaival kell visszamenni. Magában a% a körülmény, hogy a vízi és vízmelléki virány a természetes és mesterséges tavat egyforma bujaságban és erőteljességben lepi el, elegendő arra, hogy a dugások régisége mellett tanúskodjék. Egy más bizonyíték a halak fajaiban fekszik, amint ezt az^ ichtiológiai részben ki fogom mutatni. A történelemből merítve, tény a% hogy amidőn a cégei birtok a XIII. században a most is virágzó gr. Wass családnak donáltatott, a\ illető okmányban a „pisäna" világosan meg van említve. Látjuk tehát, hogy itt oly halastókkal van dolgunk, amelyek a magyar keresztyénség első korszakában a szigorú böjtök megtarthatásáért igen fontos szerepet játszottak. Alakításukra igen kínálkozott a völgy szűk volta és talpának lépcsőzetessége. [...] A legérdekesebb forrás tagadhatatlanul a gyekéi Buna. Már magában véve a neve is eléggé dicséri. Vize átlátszó, tiszta, üdítő, feltűnően vasas ízű, mit azonban hamar meg lehet szokni. Fekvése a fenn jellemzett forrásokkal szemközt a nádas tőszomszédságában van, vízszínével 2 láb magasságig áll a tó felett. Gondos fakeretbe foglalva, mélysége három öl, kifolyása bő. Hőmérséke a külső levegőéhez képest ingadozik +11 és 9° között, mely utóbbi számot +5° külső hőmén'éknél mutatja. Ha csak egypár órát töltünk a faluban, mégis észrevesszük e forrást, mert a falu és a határ legtávolabbi pontjairól vízért és vízzeljáró-kelő emberek rögtön feltűnnek. Kolozsvárt, nov. 30-án 1867." Már a fönd idézetekből is kitűnik, hogy Herman Ottó mindig és mindenütt élő- vagy lakóhelyével együtt vizsgálta az élővilág éppen szóba kerülő tagját. Bátran állíthatjuk, hogy a környezeti (ökológiai) szemlélet egyik legkorábbi képviselője és kialakítója, nemcsak Magyarországon, hanem — minthogy főbb munkái németül is megjelentek — Európa-szerte. ,JMily jelentősége van a rovarok seregének a földkéregre nézve? Ezer meg ezer fajnak miriadnyi egyéne ássa, túrja a föld kérgét; felporhanyítja; útat készít a\ eső vizének, mely behatol