Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

GODA GERTRÚD: A Herman Ottó ikonográfia

(A könyvet Medgyessy Ferenc szobrán, mint attribútumot viszonüátjuk majd!) E képhez sok tekintetben hasonlít a „Hermán Ottó horgászaton" fekrattal közölt kép is (9. kép). Most is hajadonfőtt van, tollal díszített vadászkalap ezúttal sem takarja jellegzetes rajzolatú homlokát, az művészies eleganciával lekerült a földre. (A fejrevalók kapcsán érdemes megemHteni: carbonari kalapjára egész életében büszke volt. Ereklyeként őrizte, hiszen az azon található lövésnyomok eredeti „szerzemények" voltak. Mégsem helyezi természetszeretetét kifejező öltözéke elé e poHtikai hitvallást kifejező trófeát!) Egy tévesen Hermannak beleltározott egészalakos ülő figurát mutatok (11. kép). Hamar rájövünk, ez nem lehet más, mint Brassai Sámuel! A sok tekintetben példaképnek, atyai barátnak tartott kolozsvári professzorhoz lehet, hogy Herman próbált külsőségében is igazodni, de ha jól belegondolunk, Lev Tolsztoj, vagy akár a természettudósok közül csak egy példa, Darwin is hasonló megjelenésű volt. A 19. század szabadgondolkodói egyetemes „viseletként" engedték meg maguknak ezt a külsőt. Herman és Brassai között lényeges termetbéü különbség volt. Ezen a nyugodtan szipkázó, elegáns idős úrról ültében is látszik, hogy szálfatermetű. Herman alacsony volt és izgága, ami a pülanatképeken meg is mutatkozik, nem helyezkedik el kényelmesen, éppen a szék, a pad hegyére ült még idős korában is (1. kép)! Látjuk tehát magunk előtt terepen dolgozván, vagy akár Pesten is a Magyar Ornithologiai Központban. De hogyan nézhetett ki a világvárossá fejlődött PestBuda polgáraként, mondjuk Pulszky Ferenc híres szalonjában? Bár minden bizonynyal nehezére eshetett a „klakkban-frakkban" való megjelenés, azt azért a képviselőház megkövetelte még tőle is (10. kép). Választékos eleganciával jelenik meg ifjú felesége oldalán 1885 táján (13. kép). Nem kivehető pontosan, hogy a zsaketthez tartozó pantallóhoz mit visel. Mintha kicsit magyarítaná az öltözéket, lehet, hogy abban a hosszú szabású, zsinóros atülában van, amiben egész alakos szobrán is megörökítésre került (14. kép). Itt az ereje teljében lévő, magának egzisztenciát teremtett honfi a magyarságért felelősséget érző értelmiségiek általános megjelenését mutatja, s mentes minden elszigetelésre okot szolgáltató különcködéstől. S amint már kiérződött a csoportképekből is, az általa megszerzett ismeret közzétételéért felelősséget érző, tanító habitus lesz a 12. kép. A. millenniumi kiállítás rendezése közben, 1896. Ismeretlen fényképész^ (HOM N 42191.)