Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

VERES LÁSZLÓ: Herman Ottó és a miskolci múzeum

közönsége teljes körű tájékoztatást kapott Herman Ottó úttörő jellegű, az őskor, a néprajz, a természettudomány területén végzett kutatásainak jelentőségéről. A válasz nem sokáig maradt el: Herman 1908 végén megajándékozta a múzeumot a Borsodi Bükk ősembere című művével és a mű képes tábláival, valamint két ereded, aláírásával hitelesített fényképpel, amelyek a Bársony-házi szakócákról készültek. A kapcsolat normakzálódásától a miskolci múzeum minden eszközzel támogatta a bükki barlangok feltárását, és különös figyelmet szentelt a város hegyén, az Avason levő kovabányáknak. Az éves munkatervekben rendszeresen előírták, hogy folyamatosan figyelni kek a hegyet, nehogy ületéktelenek tönkretegyék az ősember szerszámkészítéséhez egykor nyersanyagokat biztosító lelőhelyeket, bányákat. 1908— 1913 között a Borsod-Miskolci Múzeum közel 10 ezer koronát áldozott a Bükk hegység barlangjainak feltárására. „Minden más, még a nagyon sürgősnek látszó másnemű régészed ásatásokat, néprajzi gyűjtéseket is meUőzve - mely mulasztásokat később nagyon is megéreztük, s ami miatt akkor támadásoknak is voltunk kitéve - fenntartó hatóságainktól nyert segélyeink jó részét készséggel és lelkesedéssel ajánlottuk fel arra a céka, hogy a barlangkutatók meg ne akadjanak, a Bükk hegység ősember lakta barlangjai felásva, a magyarországi düuviáks ősember kérdése pedig tisztázva legyen" - írta egyik jelentésében Leszih Andor múzeumőr. Mindezzel a támogatással „...természetesen az volt az elgondolásunk, hogy a kutatások leletei révén a Miskolci Múzeumban egy olyan gyűjteményt létesíthettünk, amely egyrészt tökéletesen ki fogja domborítani múzeumunknak azt a törekvését, hogy legelső és legfontosabb feladataink egyike a jégkori emberek emlékeinek összegyűjtése, másrészt olyan, más vidéki múzeumban fel nem lelhető speciáks paleolith, paleontológiái és geológiai-idővel egy barlangi múzeummá fejleszthető gyűjteményt mutathatunk be az érdeklődő, tanulni vágyó nagyközönségnek". A múzeum vezetése Herman Ottó halálát követően támogatta iU. folytatta az őskőkori kutatásokat, mintegy a nagy tudós szeUemi örökösének tekintve önmagát. A múzeum 1928—1935 között jelentős erőket koncentrált többek között az avasi kovakőbányák feltárására. A közgyűjtemény nemcsak szellemi örökös kívánt maradni, hanem katokban, tárgyakban is kifejeződő utód. Ezért a múzeumi vezetés fáradozása arra kányult, hogy Herman Ottó hagyatéki anyagát megszerezze. Ehhez azonban széles körű támogatásra volt szükség, mivel az intézmény a két világháború közötti időszakban sem bővelkedett az anyagiakban. Herman Ottó 1889-ben vásárolt magának telket Lülafüreden, ahol felépíttette üdülőjét, a Peleházat. Az üdülő 1914 után Herman Ottó nővére, Henriette gyermekeié lett. 1935. szeptember 18-án a Reggek Hklap nagybetűs címmel tudatta, hogy „Ma van a miskolci múzeum Herman Ottó emlékünnepélye, melyen a magyar tudományos vüág előkelőségei gyűlnek össze a tudós százéves születési évfordulójának megünneplésére." A rendezvényen részt vevők felkeresték Herman Ottó egykori házát is, amely 21 év után ugyanúgy állt, ahogyan azt Herman Ottó elhagyta. A 100. évforduló újra felerősítette a hagyaték megszerzésére kányuló törekvéseket, miután a leszármazottak közel kétszáz levéUel ajándékozták meg a múzeumot a nagy tudós születésének centenáriumán. A kllafüredi Pelelakban őrzött hagyatékot csak 1938-ban adták át a múzeumnak Herman Henriette leszármazottai, miután az