Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

VERES LÁSZLÓ: Herman Ottó és a miskolci múzeum

üdülőt eladták és a berendezési tárgyak feleslegessé váltak. Ez a gyűjteményegyüttes lényegében megegyezik a Likafüredi Emlékházban ma látható anyaggal. Leszih Andor, a Herman Ottó hagyaték őrzője kísérletet tett a Pelelak megszerzésére, de törekvésének nem kedveztek a háborús évek, majd az azt követő időszak körülményei. 1953-ban Komáromy József, a múzeum akkori igazgatója egyszerre több új gondolattal is előáUt, melyek megvalósítására tanácstagi tekintélyét is igyekezett latba vetni. Az egyik javaslata az volt, hogy e nagy tudós halálának 40. évfordulójára a Bors od-Miskolci Múzeum vegye fel Herman Ottó nevét, és az évfordulóra nyíljon Herman Ottó Emlékmúzeum az egykori Pelelakban. Elképzelései közül az első teljesítése nem ütközött akadályokba. A másodikat azonban Miskolc és a megye vezetése anyagi okok miatt elhárította: a kkafüredi nyaralóban csak 1965-ben nyílhatott meg a Lambrecht Kálmán által „utolsó autodidakta pokhisztor"-nak nevezett Herman Ottó Emlékháza kialakítása, Miskolc várossá nyüvánításának 600., és a nagy tudós születésének 130. évfordulóján. Az Emlékház megnyitásával egy időben került sor Herman Ottó második temetésére, végakarata szerint a felső-hámori temetőben. Herman Ottó lakóházát 1965-ben lényegében újjáépítették a régi állapotot tükröző felmérések felhasználásával. Úgy tűnik, hogy ez indokolttá válik ismét a közeljövőben. Csak sajnálhatjuk, hogy a Pelelak és a Herman Ottó hagyatékát felvonultató kiállítás nem újulhatott meg a miskolci múzeum névadója születésének 170. évfordulójára.