Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
VÁSÁRHELYI TAMÁS: Herman Ottó a Magyar Nemzeti Múzeumban
Biró Lajos nagy kalandja Biró Lajos (1856—1894) hányattatott éltű, felsőfokú tanulmányait be nem fejezett, de biztosan a tudományos rovartan irányába fejlődő gyűjtő, kutató, fotográfus volt. 1895-ben meghallgatta Herman Ottó egyik előadását Fenichel Sámuelről (1861— 1893), aki zoológusként utazott ÚjGuineába, s aztán hamarosan megbetegedett és elhunyt. Bíró Lajost annyira feltüzelték Herman Ottó szenvedélyes és szép szavai, hogy elhatározta, ő is szerencsét próbál, folytatja, amit Fenichel elkezdett, s jelentős zoológiai kutatásokat végez, gazdag anyagot küld haza a Nemzeti Múzeumnak. Herman Ottó is támogatta elhatározásában, az út előkészítésében Birót, aki eladta saját bogárgyűjteményét a múzeumnak, az árából utazott el, s a hazaküldött és megvásárolt anyagok árából tartotta fenn magát. S Biró 7 éves utazásának, nélkülözéseinek, betegségeinek, kreativitásának, szorgalmának meglett az eredménye. Az ő szavaival élve; }y Am legyen más hatalmas népeké a földkerekség a tudomány terén egyes részeit mi is megszerezhetjük magunknak. Legszebb kolóniájuknak, UjGulneának, ha faunáját és néprajzát tanul- Madarász^ Gyula írta le és ábrázolta az^ mányozni akarják a németek, nem nélkülöz^- Astrarchia stephaniae paradicsommadarat, hetik a magyar irodalmat és gyűjteményeket!" Biró Lajos gyűjtéséből (1932). Magyarország ekkor már gyarmatok, igazi tengeri hagyományok nélkül is, részt vállalt a világ egészének leírásában, felfedezésében. Hazatérte után a múzeum alkalmazta Birót, az akkor már Európa-szerte ismert állattani néprajzi gyűjtőt és kutatót, mint tiszteletbeli múzeumi őrt, a darázsgyűjteményben, s ő 100 ezer példányos anyagot hagyott maga után. Múzeumi hétköznapok A már nem teljesen fiatal, de agilis Herman Ottó nagyon elfoglalt volt múzeumi idejében. Látjuk sokfelé lövöldözött, sokféle irányban nyitott az új folyóirattal. 1877-ben égett a keze alatt a munka, s már ekkor ma is ismerős indítékkal kezelte a folyókatot a múzeumi kiadványcserék érdekében. „De már az^ úgy van! Képzelheti helyzetemetjanuárban, amikor a füzet, a ciklus, a vasárnapi újság Frivaldszky™ jubileuma, házibál és a jó ég tudja ml minden torlódott össze szegény fejemre. Én bizony Isten a saját temetésemre sem értem volna reá elmenni. " írja Horvát Gézának, majd így folytatta: „Önt csak arra kérem 14 Frivaldszky János (1822—1895): a hazai rovartan megteremtője, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója.
