Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
VÁSÁRHELYI TAMÁS: Herman Ottó a Magyar Nemzeti Múzeumban
A „közmívelő" Érdemes arra is gondolnunk ezeknek az idézeteknek kapcsán, hogy a közmívelődés akkoriban nem a népműveléssel sajnos némileg lejáratott, leegyszerűsített, kényszerűvé, tehát nemszeretemmé tett tevékenység volt, hanem a közönség művelődési és tudományos igényeinek kielégítése. Vissza keUene adni, vissza kek szereznünk ennek a fogalomnak egykoron volt becsét. A közösségi művelődés ma, amikor a múzeumokban is az egész életen át tartó tanulás fontosságáról beszélünk, sőt most már érezzük is a tanulás sürgető kényszerét, ismét a közgondolkodás homlokterébe került. A „Természetrajz — nemzeti szellem " című írásában Herman Ottó lényegében tovább feszegeti ugyanezt a témát, amely ma is, a mi korunkban is aktuáks vüágszerte. 13 Sokat beszélünk arról, hogy a tudomány öntörvényű fejlődése miatt egyre inkább elszakad azoktól a közösségektől, amelyek alapvetően támogatják, és amelyeknek a tudomány eredményeit érteniük, használniuk kekene. Ez világszerte ahhoz vezetett, hogy a tudományok iránt gyanakvás, megnemértés támadt, megingott a tudományokba vetett hit, és az áltudományok hktelen előretörését is sokan ezzel magyarázzák. Lássuk, mit írt erről 7 évtizeddel a Nemzeti Múzeum megalapítása után a lánglelkű tudós (209. o.) " ...ezelőtt egynéhány évtizeddel, a midőn t. i. a magasabb mívelődés mellőzhetetlen sziikségessége általános meggyőződéssé vált, a múlttal, a fejlődéssel bíró más irodalmi szakok területén classicusaink és herosalnk támadtak, akkor akadtak hangoztatói a természetrajznak is, akadtak mivelői, kiknek szorgalma... előtt készséggel kalapot emelek — de tagadjuk azt, hogy az^ irányt eltalálták, a nemzet szükségeit ismerték s így kielégítették... Minden fejlődés, átmenet nélkül beléugrottak a% analyticus methodus rideg szárazságába, űzték a dolgot azon a magaslaton, a melyre mint egyének fölvergődtek, minden tekintet nélkül arra, hogy magára a nemzet közmívelődésére hassanak. " Már akkor feksmerte, hogy az anaktikus és szintetikus gondolkodásmódnak együtt kellene léteznie, de az egyensúly felborult. És akkor is érvényes volt, ma is az: hogyan érthesse meg egy nemzet minden tagja, minden döntéshozója a tudomány eredményeit, szépségét, az eredmények alkalmazásának szükségességét, és — ne feledjük — a tudomány fenntartásának, támogatásának szükségességét, ha nincs a tudománynak műnyelve a nemzet anyanyelvén, ha az nincs közérthetően — a döntéshozók számára is érthetően — elmagyarázva? Herman Ottó megszámlálhatatlan tudományos ismeretterjesztő, közművelő cikke, előadása özönében is emktést érdemel egyfajta ténykedése, ami az Amerikából Európába átterjedt, a szőlőket elképzelhetetlen mértékben kipusztító levéltetű, a PhyUoxera terjedésének, szaporodásának, károsításának megfékezésére irányult. A kor egyik zoológus vkágnagyságával, Horváth Gézával és Bkó Lajossal együtt kutattak és agitáltak, s ennek meg is lett az eredménye, hazánkból származtak a szőlővész megálktására vonatkozó tudományos javaslatok. A PhyUoxera Kísérleti AUomásból lett később a mai Növényvédelmi Kutató Intézet, Horváth Gézából (akinek első jelentős művét, a Magyarország bodobácsféléinek magánrajzá-t Herman Ottó ülusztrálta) az ÁUattár azt nemzetközi rangúvá fejlesztő igazgatója, Biró Lajosból pedig a múzeum egyik legjelentősebb gyarapítója. » HERMAN 1877c.
