Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

VÁSÁRHELYI TAMÁS: Herman Ottó a Magyar Nemzeti Múzeumban

HERMAN OTTÓ A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN - VÁSÁRHELYI TAMÁS Ahhoz, hogy Herman Ottó fellépését, munkásságát megérthessük, őt a saját korában elhelyezhessük, érdemes felidézni néhány momentumot a múzeumok, természettudományi gyűjtemények és a Magyar Nemzed Múzeum történetéből. Nemzed múzeumunkat Széchényi Ferenc (1754-1820) alapította 1802-ben nagyvonalú és nagy értékű adománnyal. Előképe volt ennek a gesztusnak a British Museum alapítása és maga a múzeum, amelyet Széchényi az 1780-as években látogatott meg. Hazatérte után kezdte meg a hungaricumok gyűjtését és elkülönített katalogizáltatását, s folytatta mindaddig, amíg a gyűjteményt méltónak nem érezte arra, hogy — Szalay Imre 1902-ben kelt szavaival — „egy közmívelődési tudományos központot, egy nemzeti könyvtárt" alapítson általuk. Ez a gesztus és a következő évtizedek, melyekben a gyűjtemények konszokdálódása, gyors gyarapodása, szakgyűjteményekké fejlődése folyt, a magyar múzeumügyet az európai élvonalba emelte. Hiszen Európában, s így a vüágon is, a harmadik nemzeti közgyűjtemény volt a miénk, s a nagy múltú múzeumokhoz hasonlóan gyarapodott adományokból, vásárlásokból és gyűjtésekből. A polgárosodás, a reformkor átfűtött hangulata széles körben váltott ki adakozó kedvet, a nagy értékű tárgyak, gyűjtemények mellett a kisemberek — az új polgárok — is hozzá akartak járulni a nemzet büszkeségéhez, a Nemzeti Múzeumhoz, ahogyan kezdettől fogva, de 1808-tól törvényÜeg is nevezték. Nem részletezzük itt a múzeum vagy az ákattani gyűjtemények fejlődésének ákomásait, mert azokról számos publikáció megjelent, csak arra utalunk, hogy ákattani gyűjteményeit Frivaldszky Imre (1799-1870) kezdte módszeresen gyarapítani, mindjárt a határokon túl is, dék és keleti kányba indulva el. Amikor a lehetőségek már adva voltak, gyűjtő szakemberek, kalandvágyó, felfedezésekre felkészült vagy éppen valami más elől időlegesen elvándorló magyarok hosszú sora folytatta a külföldi, a más földrészeken, egzotikus tájakon való gyűjtéseket. A múzeum egységes gyűjteményeiből először a Könyvtár, a „Természetiek és a Kézműtaniak tára" alakult ki, majd lassan sok önákó tárra bomlott. Végül kivált a Nemzeti Múzeumból a mai Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum. Herman Ottóról köztudott, hogy német anyanyelve ekenére kiskamaszként már be akart állni a szabadságharc hadseregébe. Édesapjától megtanulta a természetjárás örömet, a természet elfogulatlan vizsgálatát. Bécsi lakatosinas korában a Naturhistorisches Museum kiállításaiban majd gyűjteményeiben kezdte tanulmányozni az egyenesszárnyúakat, beleszeretett a múzeumi mikőbe, megtanulta a múzeumi rovargyűjtemény okszerű használatának lehetőségeit. Kőszegen (amikor fényképészetből próbált megélni) a jeles madarász, Chernél Kálmán (1822—1891) mellett tanulta a madártömést. Kolozsvárott már valóságos múzeumi munkát végzett, és már itt megmutatkozott — a gyűjtemények gyarapítása és tanulmányozása mekett — a szabadban, a működő természetben való vizsgálódás iránti oly erős szenvedélye, amit éppenséggel kritizált is néhány kortársa. Itteni tevékenysége nyo-