Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

VÁSÁRHELYI TAMÁS: Herman Ottó a Magyar Nemzeti Múzeumban

mán, a madarászat mellett, jött létre a ma is jó állapotban lévő egyenesszárnyú (szöcske, sáska, tücsök) gyűjtemény, és megkezdődtek a pókok tanulmányozásához szükséges gyűjtések is. Kolozsvár után „szellemi szabadfoglalkozásúként" (avagy „földönfutóként") végezte az ízeldábúakkal kapcsolatos vizsgálódásainak legjelentősebb részét, a magyar pókfauna rendszeres leírását, s ami ennél maradandóbb új eredmény, a pókok életmódjának, „biológiai rendszerének" kutatását, ami aztán őt országos sőt európai jelentőségű pókásszá avatta. Mke „megérkezett" Pestre, már készült első jelentős tudományos műve, a Magyarország Pókfaunája. Eletének ez az egyetlen bekezdésben jekemzett szakasza, ha nem is egyenes, de egyértelmű úton vezetett a Nemzeti Múzeumba, annak 1870-ben megalakult AUattárába. A Nemzeti Múzeumban 1875. február 24-én Trefort Ágoston (akkor vahas- és közoktatási miniszter) kinevezte őrsegednek a Nemzed Múzeum AUattárába.

1 Hamarosan lakást is kapott a múzeum földszintjén, a mai Múzeum utca és a Múzeum körút sarkán. Miután ekkor még akg dolgozott itt zoológus szakszemélyzet, nyüvánvalóan több áüatcsoportban való jártasságot, tevékeny gyűjtő-, kutató-, rendszerező munkát vártak tőle. (Ma már az ÁUattárnak számos gerinctelen és gerinces gyűjteménye van, külön szakembere az emlősöknek, a madaraknak, a halaknak, a kétéltűeknek és hüUőknek, a bogaraknak, lepkéknek, a fürkész darázs aknák és a levéldarazsaknak, hangyáknak, pókoknak és a többi csoportnak. A jellemző muzeológusi, kutatói habitusok és az ő lobogó személyisége ismeretében nem kerülhető ki az a megállapítás, hogy ennek az elvárásnak nem felelt igazán meg. Lássuk, hogyan üleszkedett mégis a múzeumi mikőbe. Az igazán koros természetrajzi múzeumok mindegyike hasonló fejlődésen ment végig.

2 Az újkori múzeum ősi típusa a kuriózumok gyűjteménye volt, legtöbbször magánkézben vagy egyházi, iskolai (egyetemi) tulajdonban. Linnével (17671778) elérkezett a rendszerezés igénye, kialakultak a szakgyűjtemények, s a múzeumi munka gerincét taxonómiai munka, a gyűjtés, rendszerezés, lekás jelentette (és rengeteg, nem eléggé ismert állatcsoport esetében, s üyen a legtöbb ízeltlábú csoport is, jelenti ma is). Charles Darwinnal (1809-1882) fémjelezhetően (19. század közepe) érkezett el a fajok egymásra hatásának, evolúciós kapcsolatának, a fejlődéstörténeti rendszernek a gondolata. Már nem kellett újabb száz év, hogy az ökológiai, cönológiai kapcsolatok kutatásának igénye (amikor már nem a fajok egymással kapcsolatban alakuló evolúcióját, hanem a fajok populációinak kapcsolatát vizsgáljuk) megjelenjen a múzeumi terepmunkákban. Ma már folynak hoksztikus szemléletmódú környezetvédelmi, környezetismereti jeUegű kutatások is a zoológiai vagy természettudományos múzeumokban. Herman Ottóról tudjuk, hogy Kolozsvárott részt vett a használhatatiannak ítélt „kuriózumok" selejtezésében, a szakgyűjtemény kialakításának folyamatában. Pesten a pókok taxonómiai feldolgozásán túl „biológiai", azaz cönológiai kapcsolataikat is megfigyelte és lekta, rendszerezte, sőt, a populációdinamika, az ökológia küszöbére is eljutott, emberöltők tudományos evolúcióját lépve meg avval „a fölséges 1 LAMBRECHT 1985. 2 VÁSÁRHELYI-SINKÓ 2004.