Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

UJVÁRY ZOLTÁN: Folklór vonatkozások Herman Ottó munkáiban

FOLKLÓR VONATKOZÁSOK HERMAN OTTÓ MUNKÁIBAN - UJVÁRY ZOLTÁN Herman Ottó kiterjedt, széles tematikájú munkásságában aránylag kevés a kifejezetten folklór vonatkozású írás. Néhányat kitűnő megfigyelésként sorolunk a szellemi néprajz tágabb körébe. Bár ezek nem tartoznak az elemző tanulmányok közé, de becses adalékokat nyújtanak a folklór számára. Herman Ottó első ilyen tárgyú írása a Magyar Néprajzi Társaság folyókatában, az Ethnographiaban látott napvüágot 1891-ben. A harangok szaváról kt, arról, hogy mit mondanak a harangok, amikor megcsendülnek. Példái népi példák. Felvidéki adatai minden bizonnyal saját helyszíni gyűjtéséből valók. A téma napjainkra nagy irodalommá duzzadt. Flerman Ottó elsőként emkt párhuzamokat más népek hagyományából, így németből és szlovákból. A gömöri szlovákoktól való példákat a gömöri magyar példákkal veti össze. A szlovák—magyar nyelvhatár harangjainak mondásaiból a növényhatárra is lehet következtetni. „A rimaszombati piac — írja — egyik büszkesége az a hófehér, foszló belü kenyér, mely búzaksztből készül, a minőt csak magyar kenyérsütő kofa tud dagasztani. De Rimaszombat nemcsak nyelvhatár, hanem sokszorosan növény határ is; világosan szólva: a magyar nyelv megszűnésével, megszűnik a búza is; amazt a tót, emezt a rozs váltja föl. Egy keskeny pasztán az emberek magyarul is tótul is beszélnek; kenyerük „abajdóczból" - (obadvojec) - való; azután pedig következik a tót, a rozskenyér — még tovább a zabkenyér, végre a telenként megújuló nyomor. Az a rimavölgyi magyarság erős önérzetü s minden bizonynyal tőle ered a harangszónak következő magyarázata, mely szerint Rimaszombat öreg harangja ezt mondja: (— mélyen, vontatva:) Búza kenyér! — <J \J — Búza kenyér! — o — A közel fekvő Cserencsény falut már tótság lakja, a határ már inkább rozsnak való; öreg harangra sem igen tekk s igy a kis harang azt hajtogatja szaporán: íitni chleb \s — Zitni chleb v-* — Vagyis: rozs kenyér, rozs kenyér! Rimabrézó határa még ennél is szegényebb; a nép már iparra szorul, kenyér dolgában nem válogathat ugyan, de a látszat kedvéért mégis három kis harangot tart, mely azután vüággá bocsátja az ákapot hkét, mondván: Cbodzjjaki len bi bolo;