Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

UJVÁRY ZOLTÁN: Folklór vonatkozások Herman Ottó munkáiban

Chodzijaki len bi bolol az az: akár milyen csak bár vóna!" A folklór vonatkozásokra számos nagyobb etnográfiai munkájában is tekintettel volt Herman Ottó. így pl. A madarak hasznáról és káráról kötetben (Bp. 1901) külön fejezetet szentel a madár-proverbiumokra: Hány példabeszéd és mondás szól a madarakról? címmel. Oldalakon át sorolja a szólásmondásokat, azzal fejezve be, hogy „Egyetlen szóval sem mondom, hogy ennél több nincs; de amit barátaim öszszeszedtek és én magam hozzáadhattam az mind itt van!" Ezeket két nagy csoportban ismerteti. Az első csoport általában szól a madárról, mint pl. Szabad, mint a madár, Ritka madár a jó asszony, Nem azé a madár, aki meglövi, hanem azé, aki megeszi. — A második csoportban madárfajok szerint közli a proverbiumokat. 32 madárra talált szólást. Számos olyan szólást mentett meg, amelyek ma már ismeretiének, illetőleg eltűntek az élő nyelvből. Pl. Vörhenyes, mint a fürjmony, Szaván fogják a harist, Szegény embernek galambdúc a mészárszéke. Néhány madárnév is ismeretien, mint pl. a bakcsó vagy a vakvarju, illetőlegpápistavarju. A hagyatékában fennmaradt irodalmi és folklór témájú anyagot jelentetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó 1983-ban Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága címmel. A három költő műveiből Herman Ottó kiszemelgette az összes madárra vonatkozó adatot. A költők madár példáinak elemzése, összevetése kapcsán a népköltészet madárvilágára is kitekint. Egy fejezetben gyűjtők által beküldött adatokat közöl. Ezek változatosak: mondókák, szólások, hiedelmek, dalok, gyermekjátékok, mondókák és mondák szerepelnek. Ez utóbbiak közül említek egy példát (164 p.): Bíbic. „Hajdanában az erdők madara volt. Mikor azonban Krisztus a Gecsemane kertben bujdokolt üldözői elől a bíbic mindig körülröpködte s kiáltotta: Jézus! Jézus! így akadtak rá, s elfogták. Isten ezért megátkozta s az erdőkből kiűzte. Ezért kerük most is az erdőket és sohasem szák fára, mert az átok következtében a fa rögtön meggyukadna alatta. (Veszprém, Szakonyi Zsigmond.)" Ennek a mondának költői feldolgozása Gyulai Pál Krisztus és a madarak c. verse. Változata Arany Tászló mesegyűjteményében szerepel. Egy Magyar Nyelv-bek tanulmányában egy vitatott gyermekjátékdal rejtélyéhez szólt hozzá. (1914. 435—441). Ez az Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa. A rejtélyesnek tűnő rózsával összefüggő dalszövegben több kutató a magyarság ősi hitvilágának emlékét kereste. Erre adott alapot az ispüáng szó, amelynek a jelentése azonban megoldódott, nagy csalódást okozva mindazoknak, akik e bájos énekben és gyermekjátékban a régi magyar kultúrát nyomozták. A leánykák körbeákva összefogódznak. Akit az énekben megneveznek, hátrafordul az ellenkező kányba indul el, a többiek követik és amikor ismét megneveznek valakit, az az előzőhöz hasonlóan jár el s így mindegyik játékosra sor kerül: Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, Rózsa volnék, piros volnék, mégis kifordulnék. Zöld selyem rojtja, két garas híja, Szedem, szedem, szép Mariska, fordulj angyalmódra. Számosan mondtak róla véleményt. A rejtélyt VikárBéla fedte fel, véglegesen Herman Ottó tisztázta. Levélben fordult a Néptanítók Papja szerkesztőségéhez, hogy továbbítsák kérését a tanítósághoz, választ várva az Ich spiel kezdetű játékdakal kap-