Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

SZINETÁR CSABA: A pókász Herman Ottó

Herman Ottó munkája egyedülálló abban a tekintetben az arachnológiai munkák között, hogy minden faj esetében alkalmazott magyar neveket is. Példája mértéktartó igyekezettel, de feltédenül megszívlelendő, sőt követendő. Meggyőződésem, hogy sokszor még szakemberek között is hasznos a vizsgált ákatfaj magyar néven való megnevezése. Az pedig igenis jogos igény, hogy az amatőrök és esedeg érdeklődő laikusok se legyenek kirekesztve egy netán gyakori ákatfaj magyar néven való megnevezéséből. Aki tanárként is dolgozik, az biztosan tudja, hogy igenis igénykk a diákok és hakgatók, hogy - ha van egyáltalán magyar név - akkor nevezzük meg magyarul is a fajokat. S épp így elfogadandó a természetvédelmi szakemberek részéről megfogalmazott hasonló igény. Arról pedig, hogy mennyke hasznos lehet egy név, igazán az tud bennünket meggyőzni, ha még tanulunk is a faj nevéből. A tudományos név az azonosító kód szerepét tölti be. A közhasznú nevek a gyakorlatban, a mindennapokban „szóktják" meg a fajokat, bevonva ezzel őket egy szélesebb nyelvhasználói kör szókincsébe és ismeretségi körébe. Herman Ottó ugyan ragaszkodott a tudományos fajnevek fordításához, de olyan magyar szókincstárral tette ezt, mekyel kevesen rendelkeznek. Ha lehetett - a fentebb idézett alapelveinek megfelelően - arra törekedett, hogy információt hordozzon a név. Árulkodjon az ákatról. Az elfeledett és közkinccsé sosem vált magyar nevek tanulmányozása külön „tanulmányút", melyre érdemes befizetni. Amellett, hogy törekedett a tudományos fajnév pontos fordítására, a névadáskor szigorúan szem előtt tartotta az ákat viselkedési tulajdonságait is. Erre pedig, teljesen nyilvánvaló, hogy csak annak van lehetősége, aki nem csak mikroszkóp alatt találkozott az ákattal. A munka fogadtatása Nem tudni pontosan, hogy Herman Ottó milyen fogadtatást várt a könyvét illetően, de ismerve hiúságát és későbbi munkáival szembeni érzelmeit is, biztosan komoly ösztönző hatással volt későbbi természettudományos munkásságára a monográfia roppant kedvező fogadtatása. A szakmai kontrokt és egyben a nemzetközi sikert a német nyelvűség révén maga teremtette meg. Nem is kaphatott volna fontosabb és hitelesebb eksmerést, mint amit Ludwig Koch levelében olvashatunk. ,>A\ eddig írt pókászatl (araneológiai) munkák egyikében sem tárgyaltatott a pókok életmódja oly behatóan, oly éles elmével, mint a% ön művében és emellett nem egy új, szerfelett fontos észleletet közöl, olyant, amely közel huszonöt évi tanulmányaim közben még a magam figyelmét is kikerülte. Nürnberg 1876 L. Koch. ,,n Herman Ottó számára a hazai fogadtatás szintén fontos volt. Eletrajzkói is szívesen idézik Kossuth Lajos levelét, amely valójában jóval több, mint köszönőlevél. Az kás kettejük eszmei közelségének, rokonságának bizonyítéka, továbbá magának Kossuthnak a megismerésére is alkalmat ad az olvasónak. „lga\ örömmel vettem, s legszívesebben köszönöm becses ajándokát, ,Magyar Ország Pók Faunáját" ...fontossággal bírnak azon tudományos közművelődési mozzanatok, melyekkel .. .Nemzetünk jelesb/ei, s köztük Ön Uram,....a világcultúra kerek asztalánál helyet foglaltatni törekszenek. Collegno (alBaraccone) Május 4-kén 1876 Kossuth La/ös".

u 10 LAMBRECHT 1933. nyomán. 11 LAMBRECHT 1933. nyomán.