Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

BALÁZS GÉZA: Anyanyelvápolással a közművelődésért

Azaz nem elég a még legpontosabb helyi gyűjtés (lásd 4.3. pont), az adatokat kritikának kell alávetni, meg kell vizsgálni a pontos denotátumát (jelentésének kiterjedését), lokális elterjedését stb. Herman Ottó a halnevek világából hozza példáját. A halászati írók agörgécse és a dúrba halat külön haj fajként kezelik. A két népies elnevezés azonban egy harmadik halfajé: borboly, disznóhal dörgecs, dörgétse, dörgicse, dörgőcse, dörgöce, durbancs, durbincs, durda, dürgencs, görgécse, görgicse, görgölcse, lezseré, maca, paptetű, pikó, tövishal, varsinta, vízidarázs.

25 A terminológiáról szóló tanulmányának végén a következő biztatást adja: „Mívelődési viszonyainkra való tekintetből mondom, hogy a nemzet annak fogja nyújtani a pálmát, aki rendszeres eljárással — de rendszeressel ám! — megjavítja a tudás legfőbb szerszámát, a nyelvet."

26 4.5. Mint már többször utaltam rá, Herman Ottó tudományos munkássága mindig szorosan összekapcsolódott egyfajta népnevelői, köznevelői magatartásformával. Lényegében ez volt a hajtóereje a nyelvújításnak is. Szinte minden írásában találhatunk nagyon szép gondolatokat a nyelvújítás, a magyar nyelven való szólás értékéről, értelméről. Egész életében folyamatosan hajtotta a közösségéért való elkötelezettség. Munkásságának ezt a területét leginkább nyelvművelőnek tarthatjuk, amely magában foglalja a nyelvújítást és a nyelwédelmet, s valójában a magyar nyelvi kultúra hagyományainak őrzését, a magyar nyelv tudatos és mértékletes fejlesztését jelenti. Herman Ottó, aki magyarul csak az iskolában tanult meg, a magyar nyelv cselekvő védelmezőjévé vált. Akárcsak a magyar nyelv kipusztulását hirdető herderi jóslat, amelynek elementáris hatása volt a nyelvújításra és a reformmozgalomra, Herman Ottót is éri ilyen hatás. Mint írja: „akadt egy német testület, mely némely nyelveket - köztük a magyart is — kizárta a tudományban számba vehetők sorából!" Ezek után fölsorolja a német testület illetéktelenségét ez ügyben, majd levonja a következtetést: „De valamint a svéd svéd marad, és mindenekelőtt nemzetének élve, anyanyelve jogait is szentül őrzi, és így kíván részt venni a tudomány mívelésében, úgy talán nekünk is megengedtetik, hogy magyarok maradjunk, s nemzetünknek élve, szintén védjük nyelvünk jogait."

27 Ez akár programnak is tekinthető a tudományos nyelv magyarítása, az ismeretterjesztés mellett, de mint már láttuk, ez Hermannál nem vezethető vissza egyetlen okra. A halászati munkája bevezetőjében például ez a hitvallás fogalmazódik meg: „Nekem a közérthetőség mellett arra kellett törekednem, hogy a nyelv lehetőleg tiszta legyen s a szárazságot elkerüljem, tehát valami ismeretterjesztő műfajt meghonosítani igyekezzem.. ."

28 Stílusának szüntelen alakításáról, tudatosításáról ezt írja ismét a halászati munkája bevezetőjében: „A szárazságot, mely a munka természetében fekszik, élénkebben lüktető leírásokkal iparkodtam enyhíteni... nem követem azokat, akik nyelv dolgában mindenáron kreátorok, hozzá pedig német szellemben írnak, mert jól 25 ERDÓDY 1980. 250. 26 ERDÓDY 1980. 251. 27 ERDÓDY 1980. 23. és 24. 28 Idézi: KÓSA 1980. 9.